Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

se a falu határában a mult század közepétől kezdődő. 8 as l95o-es évek végéig tartó nyirségi vizazabályozóiecsapoló munkáknak köszönhető. A mi g nem csapolták le, vizenyős-lapos terület volt a határban a Hosszúvíz, Tarányi, Káváé, Nagymakra. Sást termett csak, a lecsapoláeok után vált kaszáihatóvá. Jobb minőségű kaszálók ilyen lapos, csatornázott helyeken, barna erdőtelaj-maradványokon találhatók ma is /Makra, Téglaszin, Borzsova/, ahol jó gondozás mellett 7o-8o q szénát kaszáltak holdanként. Szikes talajú kaszáló kevés van a falu határában* A rét megoszlása szénaminőség és talaj szerint Nedves, savanyu Száraz, jó minőségű szénát termő rét területe Szikes Másféle Szikes Másféle talajon, kat. h old 15 lié 10 567 jobban gondozott kaszáló 7o-8o q szénát adott évente. Az ilyet háromszor is lehetett kaszálni. A gazdák egybehangzó véleménye alapján Nyirlugosnak elég volt a kaszálója. Két gulyája, két csordája, egy méneee volt, ezeket eltartotta. Jobb termóaü években a szomszéd falvakból is jöttek ide szénát vásárolni főleg tavasszal, de ha szorultak, télen is vették a nyirbélteki, encsencsi, penészlekl, nyirmihálydl, nyiracsádi gazdák. Más faluból nem béreltek kaszálót a nyirlugosi határban, a szénát csak lekaszálva adták el. p Az egyéni birtoklásu rétet telekaljának nevezték. Egy telek után /16 hold szántó/ járt egy hold kenderföld,