Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)
sági szerkezetének egészében, s erre utaltak a konkrét vizsgálatok az egyes gazdaságokon belül is. A Nyirség településeinek jelentős többségéhez haaonlóan Nyirlugoson is a gazdálkodást a növénytermesztés és állattartás között kialakult egyensúly jellemezte. Ez a "ki-ki által alakitott egyensúly" feltétele volt a "nyiri földeken" való eredményes gazdálkodásnak. A nyomásos gazdálkodás keretein belül a vetett növényféleségek aránya ennek megfelelően szinte gazdaságonként különbözően alakult. A falu szinte kizárólagos kenyérgabonája 8 rozB volt, s mindaddig az is maradt, amig az 1950-es évek végén a helyi üzlethálózat kialakult.Ekkortól a falu lakói mind nagyobb arányban szerezték be liszt éa kenyérszükségletüket az üzletből. A rozs helyét a határban más növények foglalták el, jóllehet napjainkban is van néhány kisebb gazdaság, ahol a rozs megtartotta szerepét. A kapások közül a burgonya, a tengeri és a napraforgó töltött be fontos szerepet. A tengeri és a burgonya termesztett mennyisége régen és most is megmaradt a gazdaságok szükségleteit elégséges, vagy magas szinten kielégítő keretek között,de az 1950-es évektől a paraszti földeken mindkettő termesztési területe folyamatosan csökken. A napraforgó termesztése a felszabadulás előtt néhány parasztgazdaságban meghatározó jelenségü volt, a jövedelemszerzés egyik biztos forrását jelentette. Napjainkban a paraszti földeken termesztési területe és gazdasági jelentősége nem számottevő. Az egyéb kapás- ill. köztesnövények /beb, tök, dinnye, stb./ a felszabadulás előtt a parasztgazdaságok "önellátásának" részét képeztók, napjainkban a gazdaságok perifériájára szorultak. A magyarázat: "olcsóbb megvásárolni, mint termesztésével foglalkozni". A gazdálkodás szerkezeti átalakulásában fontos tényező volt a dohánytermesztés parasz-