Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)
fajtát is termesztenek. Az emiitetteken kivül előfordul a somogy gyöngye , a lengyel vis , és a holland faj ta /ez utóbbinak közelebbi nevét nem ismerik/. Olyannak tartják ezeket, amelyek az itteni földeken egy-két évi biztos és nagy termés után elfajzanak. Ezzel magyarázzák azt, hogy az uj fajták között nem, vagy csak alig-alig tudnak különbséget tenni. A mostani fajtaazonoaitás legbiztosabb ismérve a krumpli vágás utáni repedése, belső erezettsége és színének a levegő hatására történő elváltozása. Nyirlugoson - a nyirségi falvak többségéhez hasonlóan - a századfordulótól a takarmányozásban rohamosan növekedett a burgonya szerepe. Ennek megfelelően a kapásnövények között a takarmányburgonya egyre nagyobb helyet kapott. A takarmányozásra és a szeszgyártásra alkalmas fajták száma ennek következtében kibővült. Az elsősorban takarmányozásra, sertéshizlalásra használt, legrégibbtől termesztett fajta az interáta . A visszaemlékezések szerint termesztésének kezdete egyidős a nyári rozsáéval. Ez a krumplifajta az 1890-ea évek elején jelent meg, a századforduló után pedig általánosan elterjedt a nyirségi településeken. Nyirlugoson az interáta mellett gyakoribb a fehér krumpli elnevezése ennek a fajtának. Hasonlóan a színre utal, ill. a szine alapján jegyzett a vörös krump li . Ezt kifejezetten szeszgyártásra termesztették, s főleg az első világháborút követően volt közismert. Ugyancsak erre a fajtára utal a holtzmann és a holstein elnevezés is. A Nyírség déli részének falvaiban a holtmann , holtsmann , mig északabra a wohlmann elnevezésekkel találkozunk. Előfordulásának valamennyi helyén sokat kötő, tehát nagy terméshozamu, de apró fajtának irják le. Termesztésével az 1940-es évekig csaknem valamennyi parasztgazdaság foglalkozott. Részben e mellett, részben ezt felváltva 1940/50 között jelent meg és terjedt el a krüger , vagy grüger krumpli . Ez sárga, vagy fehér szinü,
