Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

formájára gömbölyű, homoki termesztésre kikísérletezett fajta. Hibájaként említik, hory a fehér krumpli

val szemben "nem földálló",tehát néhány évi termesztés után könynyen elfajzott. Termesztésének helyét szinte évente kellett változtatni /ez persze a fordulókényszer késői megmaradásából is következett/, mert különben /ez un. felszabadított, negyedik nyomásban/ 3-4 év elteltével már elfajzott, nem termett. Az 1960-as évek közepén-végén epoka néven ujabb takarmánykrumpli kezdett elterjedni a faluban. Egy-egy gazdaságban mindössze 2-4 évig foglalkoztak termesztésével. Az egyes fajták parasztgazdaságokon belüli megjelenésére és elterjedésére nagy hatással volt az ur&dalrrak, nagypars8zti gazdaságok közvetítő szerepe. A parasztgazdák rendszeresen a Szennyes-pusztai ée a Keresztessy-féle birtokról szerezték be a vetcburgonya ezükségletüket. "Magfogás, magcsere a parasztgazdaságokat nem igen jellemezte, a jól termő fajták hajszolása, kimerítése néhány - . . 43 ev alatt nagyfokú minőségromlást eredményezett". Az uradalmi gazdálkodás megszűnése után, ill. az 1950-es évektől gyakorta történt kísérlet - s ez napjainkat ie jellemzi - uj, nagyobbhozamu fajták meghonosítására. A kisvérdai kísérleti telepről kibocsájtott uj fajtákat - a szomszédos falvakhoz hasonlóan - kezdetben a termelőszövetkezetben vetették. Egy-két év elteltével /miután a termesztés eredményességéről meggyőződtek/ innét vették át a parasztgazdaságok. Amikor egy-egy fajta a paraszti müvelésben meghonosodott, a termelőszövetkezetben már ujabb fajták termesztését vezették be. Ez az oka annak, hogy a faluban - mint korábban is emiitettem - a paraszti gazdaságokban egyszerre több fajta termesztésével is foglalkoznak. A fajtaváltoztatásnak az utóbbi két-három