Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

réeze volt. J Főleg Erdélyben "a népélelmezésóben a gabonánál le fontoaabb a tengeri, A paraszt, az oláh úgyszólván kizárólag nem buza.- vagy rozs, hanem kukoricza37 kenyeret eszik." A nyírségi falvakban az erdélyi terület kisugárzó hatása érvényesül, de a kukorica táplálkozásban betöltött szerepe lényegesen mérsékeltebb. A kukorica érésének sorrendjében a nyirlugosi ember a még nem teljesen érett, un. tejes tengeri

t általában főzte, ritkábban sütötte. Az érett, lemorzsolt tengerit megfőzve cukrosán, vagy sózva fogyasztotta. A csemege kukorica főleg a gyerekek eledele volt. Ezt gyárilag készült, vagy házi előállítású edényekben a tűzhelyen, parázs felett pattogatták

. A hő hatására kiviritott kukorica neve pattogatott tengeri

. A tengerlkása nem tartozott az inségeledelek közé, fogyasztásával jelentéktelen mennyiségben találkozhattunk a faluban. A kukoricalisztből készített málét a legszegényebb emberek eledelének, vagy az inséges idők táplálékának tartják. A kukoricából készített különféle táplálókok mellett megtaláljuk az italokat is. A házi készítésű tengeripálinká

t az 1915-2o-as években teljesen kiszorította az ipari szeszgyártás. A felhasználás emiitett módjai, a különböző tengerikészitmények iránti igény a termesztett fajták vetésterületét és egy-egy fajta termesztésének időbeli határait Jelentős mértékben meghatározták. A paraszti táplálkozás igényeit a termesztett fajták közül maradéktalanul csak a magyar tengeri elégítette ki. Ezt a fajtát sütötték, főzték, kását, málét és kenyérlisztet készítettek belőle. Kisebb mennyiségben pálinkafőzésre is felhasználták. Az ismert kukoricaféleségek közül kenyérliszt pótlósára a magyar tengerinél gyakrabban használták a fehér csinkvantit. Ennek lisztje lazább, alkalmasabb sütésre és főzés-