Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

re, ugyanakkor könnyebben ie hántolható, mint más kukoricafajta. A caemege kukoricák közül a fokhagyma- vagy ezuróe tengeri

t kizárólag pattogetásra haeználták.A felhasználásnak ez a módja jelentéktelen termesztési területhez kapcsolódott. Napjainkban már széleB körben elterjedt a lófogu tengeri

, amelyet táplálkozásra nem használnak, viszont a takarmányozásban betöltött szerepe fokozódik. A kukorica a burgonya előtt a legfontosabb kapástakarmánynövénye volt a Nyirségnek. Termését felhasználták csövesen, morzsolva vagy darálva. Kivágott szárát alomként és takarmányként egyaránt alkalmazták. Szecskára vágott szárát darával keverve szarvasmarhának adták. Eréé előtt levágott zöld címerét és szárának felső róezét elsősorban a szarvasmarha kedvelte. Külön táblarészeken vetettek takarmánytengerit, aminek általánosan csalamádé volt a neve. A csöves és morzsolt kukoricát Nyirlugoson leggyakrabban sertések hizlalására használták. A kukoricaszárral összekevert darát szarvasmarha takarmányozásra még napjainkban is alkalmazzák. A lovak takarmányozásában a tengerinek nagyon kevés a jelentősége, többnyire abrakként találkozunk a szemes tengerivel. A récens gyűjtések szerint ilyen esetekben a zabot helyettesit!. A kukorica nagy jelentőségét a baromfitartásban napjainkig megtartotta. A liba és kacsa hizlalásában pedig csaknem kizárólagos szerepet tölt be. Nyirlugoson nagyon fontos volt a kukoricaszár és más részeinek hasznosítása az állattartásban és a gazdálkodásban. A hasznosítás egyik formája volt a szár törés utáni legeltetése.A különböző módon kivágott szárat kévékbe kötötték, majd hazaszállítva a gazdasági udvarban kúpokba állítva tárolták. Ebből történt a széthordás ill. hasznosítás,de ugy, hogy a kévék kúpalakú formája mlnden-