Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

Mint a korábbiakban utaltam rá, az egyes kukoricafajták elterjedésében és meghonosításában jelentős szerepet töltött be egyrészt a paraszti gazdaságok és a nagybirtokok közötti, másrészt a parasztgazdaságok egymás közötti vetőmagcseréje. A faluban olyan rendszer alakult ki, hogy az uradalom a parasztgazda kérésére vetőmagot adott ki /kukorica mellett gabonát is/, s a gazdának a vetőmag értékének megfelelő más terményt kellett érte adni.A kukorica esetében a parasztgazdaságok vetőmagcseréje néhány kölcsönkért cső erejére korlátozódott. A vetés formái és eszközkészlete Nyirlugoson a kukorica vetésének az alábbi eljárásaival, módjaival találkozunk: szórva vetés,sarokkal vetés, kapával történő vetés és gépi vetés. A visszaemlékezések szerint a legrégibb vetési eljárás az volt amikor a vetőmagot zsákból, vagy vetőabroszbői a gabonához hasonlóan hintették a már kétszer beszántott földre, s ezt újból, harmadszor is beszántották. Ez a vetési mód még az első világháború után is előfordult, a 19. században pedig nemcsak Nyirlugoson, hanem a szomszédos településeken is szinte kizárólagos módja volt a vetésnek."Az Alföldön ... igy bánnak a kukoritzával: Megszántják neki akármelyik tarlót, vagy parlagot,megszánt ják az atzélgyepet egyszer, a* magot, mint akármelyik gabonát elhintik, béboronálják - a* legnagyobb megelégedéssel." Ez a vetési mód akadályozta a kapálást és főleg a kapálás gépesítését. Az eljárás nyilvánvalóan a gabonafélék vetéséről származott át a szántóföldi művelésbe betört kapásnövényre. A buza és a kukorica vetése közötti kapcsolatot jól mutatják az idősebb adatközlők elmondásai, akik szerint a kukori-