Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

kel ismeretes. Általános termesztése azt bizonyltja, hogy korábban emiitett tulajdonságai miatt a parasztgazdaságokban és az uradalmi üzemszervezetekben egyaránt a kedvelt és a termesztett kukoricaféleségek közé tartozott. Termesztése ezért is maradhatott fenn a termelőszövetkezeti gazdálkodás megalakulásáig, azaz az 195o-es évekig. A Nyirlugoson ismert tengerifajták közül harmadik a lófogu tengeri

. Az 192o-as évek végétől, az 193o-aa évek elejétől termesztik. Emlékezéseik szerint az uradalmi birtokokon jelent meg, majd magcsere eredményeként került a parasztgazdaságokhoz. Gyors elterjedése összefügg a növénytermesztésre épülő jelentős állattartással. Termesztése jórészt kielégítette a parasztgazdaságok szemes takarmányszükségletét, ez is magyarázza azt, hogy egy-két évtized alatt a lófogu tengeri más kukoricaféleségeket a gazdaságok növénytermesztésének perifériájára szorította. Ez a folyamat lényegesen gyorsabban ment végbe a nagyparaszti gazdaságokban és a nagybirtokokon, s ebben kétségtelenül szerepet játszott a szeszgyártás rohamos fejlődése is, A nagygazdaságok felesleges, szükségleten felüli burgonyatermését a nyírbátori szeszfőzde kötötte le. JJ A lófogu tengeri mellett a magyar tengeri

, csinkvanti tengeri és olyan csemege kukoricafajták, mint a fokhagyma tengeri vagy gjgjÉjfg tengeri a kukoricatáblák szélében és kis területen kaptak helyet, A szövetkezeti gazdálkodás kibontakozását, ill. az 195o-es éveket követően a lófogu tengeri mellett megjelentek a különböző hibrid

ek. A hibrid tengeri néhány parasztgazdaságban is gyökeret vert, de a hibrid megnevezéaen belül, közelebbi jelölést sehol sem használnak.