Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

vez, az olasz pedig cinquantino-nak - 50 naposnak 28 hívja" - Írja Galgóczi Károly. a ez számunkra is szómagyarázatként szolgál. Az elnevezés végülis gyűjtőfogalom, s a gyorsan érő tengerire utal. Ugyanezt a fajtát a Nyírség falvaiban az alábbi elnevezések jelölik: C8inkántl

, csénkántl /Nyírbátor, Piricse, Szalmadpuszta/, hetven napos tengeri /Nyírpilis/, száznapos tengeri /Nyírbogát, Nyirlugos, Nyirmihálydi/, de ismeretes még piros tengeri

, fehér tengeri

, újítani való tengeri

.

hónapos tengeri elnevezésekkel is a Nyirfalvaiban. Piros tengeri elnevezéssel ismerték Nyirlugoson is. A 20.század első harmadában a lugosi nagybirtokon, vagy bérleteken és a parasztgazdaságokban ujitásként Ó8 tarlóvetésként egyaránt használták. A korabeli gazdasági leírások szerint a 19. század 60-88 éveiben "az alföldön kezdik termelni a közön29 séges lapos tengeri helyett." 7 Valószínű, a közönsé ges lappé tengerin - legrégibb kukoricafajtánkat - a magyar tengerit kell érteni, ugyanis " sok helyen a csinkvanti az un. magyar kukoricát szorította ki, mert lisztje főzésre alkalmasabb volt. " ^° A csinkvanti tengeri ".... törpe, levélzete haragos-zöld, fényes, kalászai néhol piros tarkásak, valamint levélszegélyei is pirosak; koránérő, hathetes, számos és bokros csövei apróbbak, szinte aranysárga, apró, magvas széke •ai néha 2o soros." B.Nyári Gy

. szerint " a törpe, vagy korai tengeri fűvéazileg nem különbözik ugyan a közönséges nagyobb csövű kukoriczátől,de mégis eltér attól, alacsonyabb 3-4 lábnyi szárai, kisebb csövei, s rövidebb érési ideje tekintetében. Van sárga, kék, fehér és veres szinü cinquantinó. • E tengerifajta Nyirlugoson tehát száznapos és vörös tengeri elnevezéaek-