Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

ten való termesztés szülte az uradalmi feieskertész

ek. 111. vándordohányos

ok rétegét. A dohánykertoétsaeknek minden faluban külön tanyájuk volt. A falta ms£Hmn

f a falutól elkülönülve dohányos tanyák

on 4lttít

p Büs ara együttélés, és a család, vagy több család tuurwteUiomrőrurad a lomra történő együttes vándorlása lehetett az oka annak, hogy a kertészkedés speciális, apáről-f

iura öröklődő foglalkozássá vált. Ilyen dohányos volt nyirlugoson - egyebek között - a Boroe-, Pósén-, valamint a C8Ópenszki-család. A Boros-család vándorlásai során hosszabb-rövidebb időt töltött Dombrádon, ófehértón„ Nyirderzsen, Szaniezlón, Beiteken /Nyirbéltek/, Reszege-pueztán,Penészleken, Nyirlugoson, Szennyes-pusztán, majd ismét Nyirlugoson. y Csápenszki Lajos szintén hosszú vándorlás után a nyirbélteki Lebuj-tanyáról költözött Lúgosra. 1936-ban az itteni uradalmi bérlő nem tudta kifizetni a dohánytermesztés megállapodás szerinti ráeső jövedelemrészét, helyette egy telket adott neki az akkori faluszélen. Az itt épített lakásban él napjainkban is. Az uradalmi gazdálkodás megszűnése után ő is, mint általában a dohányosok, megtartották /megtarthatták/ bérelt földjeiket. A volt uradalmi dohányosok közül számosan ezeken a földeken váltak gazdálkodóvá, de az 1950-es évektől 1-2 hold saját földön mindannyian foglalkoztak dohánytermesztéssel. A termesztők között Nyirlugoson ekkor jelentek meg a korábban gazdálkodók, s a nagyobb jövedelem reményében mind többen váltak dohányossá. A most gazdálkodók ugy tartják, hogy a málna és a dohány "együtt ad ki egy gazdasági évet", tehát aki dohánnyal foglalkozik, az csaknem mind málnát is termeszt. /A jövedelem is hasonló,hiszen 1978-ban 1 kh hold dohány jövedelme elér-