Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

Ezt a faluban emlékezet óta ismerik, elnevezései fogazott élü

, fogas

, repcéé aalló

. cigány vagy halBzálkáa salló. Az eszközt Nyírbátorból szerezték be, ahol az aratás megkezdése elótt 1-2 héttel sallóvásár volt. A vásárban felvidékiek /Homonnáról, Meczenzéfbői jött mesterek vagy aratómunkások/ és cigánykovácsok árulták termékeiket. Nyirlugoson nem foglalkozott senki sarlókészitéssel. A faluban még fellelhető sarlók homonnaitipusuak, * többségük felfelé hajló hegyben végződik. Ennek azonban a munkavégzésben nem volt szerepe, csupán használaton kivül a rögzítést szolgálta. A nád- és szalmafedélbe, a tető lécei közé akasztott sarló igy szilárdabban állt a helyén. A penge alsó oldala, amelyik munka közben a föld felé esik, a nyél irányában lefelé, teljes hosszában fogazott. Emellett a penge 1velése is mutatja, hogy az arató huzó mozdulatokkal dolgozva, szinte elfűrészeli vele a gabonát. A fogazott sarlót a kasza váltotta fel, amely a helyi uradalmakból már az 1912-15-ös években szórványosan kikerült a parasztságokhoz. Nyirlugoson először tót summások arattak kaszával, ^ akik aratás után kaszáikat eladták a lugosiaknak. Bár a kaszával gyorsabb volt az aratás, elterjedése mégis hosszantartó folyamat volt, és egyenetlen a falu rétegzettségét tekintve is.A legszegényebbek csak az 1918-20-as években kezdtek áttérni s kaszás aratásra. A rozs sarlós aratásához speciális, az eszköz megkívánta munkatechnika kapcsolódott. Ez következett abból is, hogy a sarlóval elsősorban nők arattak, a férfiak segédkeztek. Egy-egy aratócsoportban általában öt fő,nagy arató nő és egy marokszedő-kévekötő férfi dolgozott. Az eszköz méretéhez és formájához lassú munka-