Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

van, hogy kialakult /egy időszakban/ a tengeri ás a burgonya negyedes művelése. A parasztgazdaságok igy tettek szert uj vetőmagra, vagy vetőgumóra. 2» A gyümölcstermesztés a paraszti földeken az Állami Gazdaság hatására indult meg. Az első kerti gyümölcsösöket az ott dolgozók telepitették, majd innen terjedt el a faluban. 8. összességében a parasztgazdaságok és a termelőszövetkezet kapcsolatában Nyirlugo8on nem találkoztunk olyan egyedi, sajátos vonással, amely eltérő, a települést a környező területektől megkülönböztető volna. Általános jelenség az, hogy a szövetkezetben dolgozó ember háztáji földjén gazdálkodó is. A parasztgazdaságok és a szövetkezet közötti kapcsolatot maga a termelő ember jelenti és alakítja. 3. A paraszti határhasználat A 19. században a Nyírség falvaiban vetés- és fordulókényszeren alapuló, háromnyomásos gazdálkodás folyt. Az élénk visszaemlékezések, a precíz és pontos elmondások arról tanúskodnak, hogy a 20.század elejéig ebben a rendszerben lényeges változás nem történt. Változásokat csupán e rendszeren belül, az egyes növényféleségek termesztési arányaiban észlelhetünk. Az ősziek nyomásában az ármentesltések és lecsapolások után a rozs vált a meghatározó jelentőségű kalászos növénnyé. A tavasziak nyomásában a takarmányozás céljait szolgáló kalászosokat kiszorították a kapásnövények, ezek között is a burgonya, tengeri, dohány és napraforgó vetésterülete növekedett gyorsan. Az ugar a legeltetést szolgálta, majd a 20. század elejétől itt hódítanak teret a vetett takarmányövények /főleg a csillagfürt/. Ez a Nyírségre általánosan jellemző kép. A vetett növények arányai, a határ képe természe-