Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

rendeletek, utasítások rendszere volt, amely földterületeik arányában kötelezte dohánytermesztésre a parasztgazdaságokat. A termesztés területe mellett /1 kh. után 100 négyszögöl/a termesztendő fajtát is meghatározták. Egységesen debreceni dohány

t kellett ültetni mindenkinek. A paraszti telkek dohánypajtáinak átépítése zömmel ekkor kezdődött el a faluban. /Az építkezéshez felhasználták e határban lebontott uradalmi dohányszáritó építményeket, azok részeit, ill. anyagát is./ 4. A termelőszövetkezetek mellett élő parasztgazdaságokat az eltelt két-három évtizedben olyan társadalmi-gazdasági hatások érték,emelyek minőségileg alapvetően mássá formálták a gazdálkodást. Az átalakulás eredményeként a dohánytermesztés sajátos kertkultúrává alakult változatával találkozunk Nyirlugoson is. A hagyományos gazdálkodás célja a létfenntartáson kívül a jövedelem földszerzésben, földvásárlásban történő megnyilvánulása volt. Ezzel szemben az utóbbi években a határbeli gazdálkodás fokozatos megszűnésének és a telek mögötti kert, vagy háztáji földek intenzív, sokoldalú kihasználásának tendenciája érvényesül. Ennek a folyamatnak megfelelően a dohánytermesztésnek általánosabb színterévé vált a kert, mint a határbeli földek. A termesztés szinterének megváltozásával a termesztés területi arányai is megváltoztak. Ez az arányváltozás pedig megnyilvánul a termelőszövetkezet kezelésében lévő f:ldek növekedésében, ill. a paraszti kezelésű, határbeli földek osztódáséban, szétdarabolásában./ 5_. A kapcsolatra utal az, hogy a szövetkezet aratás idején segítséget nyújt az egyéni gazdálkodóknak. /Gépeit rendelkezésre bocsájtja, amiért idővagy teljesítménybért kell fizetni./ 6. A szövetkezet és az egyéni gazdaságok között vetőmagcsere nincsen,

ill. ugy 14.