Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

és kidobta az istállóból. Másnapra az egyik szemére megvakult Poklán Bábi is. /Makszimné Tyetyik Ilona, 76 éves, róm. kat./ A rontás feloldozásának másik, az előbbinél kevésbé elterjedt módja, hogy az állat tőgyéből egy szelet kenyérre vagy pirítósra fejtek, azt az állattal megetették, ekkor visszajött a tej /Szuvákné/. He a gyógyítás otthon nem sikerült, a rontott tehenet tudóshoz vitték. A környéken Geezteréden, Álmosdon, Nyirmihálydiban és Szalacson volt tudósasszony, de gyakran keresték fel a falu tudós-boszorkányát Tankánét is, aki emberről, állatról le tudta venni a rontást. A tudósok maguk gyógyították az állatot, é6 ilyenkor a gyógyítás módja titkos volt, vagy különböző füveket, általuk készített rontás elleni szereket adtak a gazdának, és tanácsokkal is ellátták, mit kell tennie,hogy meggyógyuljon a tehene. Az idősebb adatközlő szerint a tudósok nem kértek pénzt a gyógyításért, "csak a köszönetér* csinálták" /Árvainé Eanila Anna 76 éves, gör. kat./, a középkorúak szerint azonban pénzért gyógyítottak. A Bzemmelverést könnyebb volt gyógyítani,mint a rontást, talán azért sem maradtak fenn olyan változatos gyógymódok, mint a rontás esetében. A szemmelvert állatot arról lehet felismerni, hogy az állat hirtelen megbetegszik, nem eszik. Ilyenkor szenesviz

et készítenek az állatnak. Cirokseprü hét vagy kilenc szálát elégetik, illetve ugyanennyi szem parazsat vesznek ki a tűzhelyből. A parázsszemeket egy pohár vizbe dobják, ha leszáll, az állat meg van verve, ha nem, más baja van. Amikor 8 parazsat a vizbe dobják, ezt mondják "Se nem egy, se nem kettő, se nem három,se nem négy, se nem öt, se nem hat, Be nem hét, se nem nyolc, se nem kilenc." Ezt a vizet végül az állatok ételébe öntik, esetleg az állatot ie megkenik vele.