Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

Helyenként vizbe mártott ujjal keresztet rajzolnak az állat hátára. Ezt a hiedelmet az Idősebbek közül sokan ma is gyakorolják.:Egyik adatközlőm disznajának, különösen "a kiBmalacnak ma is olt szenesvizet, ha észreveszi, hogy a szokásosnál étvágytalanabb, bágyadtabb az állat /Fabienne/. Meglepően szegényes a tényleges betegeégek gyógyításának hiedelemköre. Csak igen kevés ilyen adatot sikerült összegyűjteni, azok ia elsősorban racionális gyógymódok. Ha a tehén nem kérődzött,más tehén kérőjét adták neki /amit másik tehén emésztés közben kikérődzött/. A sebes tőgyet valamint a száj- és körömfájást kékköves /rézgálicos/ tejfellel gyógyították. A felfúvódott tehénnek kotlós alól kivett tojást adnak.A tetves tyúkot hamuval vagy zsírral kenték be, a pipes tyúk nyelvét petróleumba mártott lúdtollal ecsetelték, a hörgő tyúkot kékköves vizzel itatták meg. Annak, hogy ilyen kevés gyógyítási hiedelem őrződött meg, oka lehet az is, hogy az emberek a kisebb betegségek kivételével nem maguk gyógyították, illetve már régen nem maguk gyógyítják az állatokat. Állatorvos ugyan csak a felszabadulás óta van a faluban, de az eltelt harminc óv elegendő ahhoz, hogy egy nagyjából már passziv tudássávált hiedelemkör felbomoljon. Beteg állatokat ma már senki sem próbál maga gyógyítani, mint ahogy ha beteg, maga is orvoshoz megy. Amig állatorvos nem volt a faluban, a tudóstól kértek tanácsot. A faluban nem voltak nevezetesebb gyógyító specialisták, legalábbis ma már ezt nem tartják számon. Mindössze egy asszonyról mondják /Pajferné/, hogy az értett különféle kenőcsök és füvekből készült főzetek elkészítéséhez. Az állatok megrontásával kapcsolatos legáltalánosab-