Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

énné/. A keresztet újrafestették, ha újszülött állat volt a háznál, mert azt még könnyebb megrontani. A gonoszt távoltartó másik tárgy a seprű; * ahol az istálló ajtójához megfordított seprűt támasztanék, "oda nem megy a boszorkány, mer' megijed." /Szuvákné/ Az istálló küszöbére vagy a disznóólra Bzegezett lópatkó védi az állatot ée szerencsét hoz. Az istálló ajtajára festett keresztet, •datámasztott seprűt vagy odaszegezett lópatkót ma is látni a falu néhány régi házában /a Fülöpi utcában és a Bem utcában/. A rontást megelőző eljárások csaknem mindegyike az elles utáni napokhoz kapcsolódik. Ekkor különösen vigyáztak, nehogy elvigyék a tejet a háztól. Három-négy napig, eeetleg egy hétig nem adtak ki tejet a házból, hogy a hasznot ki ne adják vele. Volt olyan ház, ahol ebben az időazakban semmit nem adtak kölcsön, mert a házból kivitt minden tárgy elvehette volna az állat tejhasznát. Az újszülött borjut vizkereszti szenteltvízzel hintették meg, amelyet ma is sokan tartanak a háznál. Szintén a legutóbbi évekig szokás volt a borjú vagy kismalac nyakába piros 20 szalagot kötni, hogy "szemmel meg ne verjék." "Az állatra akasztunk valamit,hogy ha valakinek ártalmas a szeme, azon akadják meg, ne az állaton. Rá is szoktunk köpni." /Ádámkóné, Picii Erzsébet, 68 éves, gör. kat./A borjú védelmét szolgálta az is,ha az anyja farokszőréből levágtak, és ezt a borjú nyakába kötötték vagy a küszöb alá ásták. De nemcsak az állatokat védték a rontástól, - hanem a tejet is. Naplemente után nem volt szabad tejet kivin21 ni, mert amint a mezsgyén keresztülmentek, a boszorkány megronthatta volna a tejet ée azon keresztül az állatot is. Ha mégis vittek, egy csipetnyi sót tettek bele, az megóvta a tejet a rontástól.