Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

dobnak. Az aktiv tudományszerzés beavatással történik. A hiedelem szerint mindenki lehet boszorkány, ha bizonyos feltételeknek eleget tesz. Egyik adatközlőm /Makszimné, 34 éves, róm. kat./ igy mesélte a boszorkányavatás szertartását: "Kuba Kari néni is jelentkezett boszorkánynak, de elébb megnézték, megfelel-e. Éjfélkor a keresztutra kellett neki kiállni, egy kört húzni maga köré, abba meg egy kis8zéket tenni, oszt arra ráállni.Te akármilyen csúnya alakok is mennek oda hozzá, nem vót szabad leszállni, mar' csak akkor lehetett boszorkány, ha kibirja, hogy nem 15 ijed meg, és nem ugrik le a székről." Aki egyszer belépett a boszorkányok közé, az nem egykönnyen szabadulhatott meg közülük. Ka egy beavatott boszorkány meggondolta magát, nem léphetett ki a boszorkányrendből; számolnia kellett azzal, hogy "a többiek ugy összeverik, hogy megsántul" /Béniné/, vagy valamilyen más módon állnak boszszut rajta.A boszorkányok seprünyélen vagy gereblyén közlekedtek. Ha forgószelet láttak, azt mondták, ebben is boszorkány van; "Szalad Borca néni!" /Béniné/. Általában meghatározott személyeket tartottak boszorkánynak,de voltak bizonyos jelek, amelyek alapján fel lehetett ismerni, ki a boszorkány. Aki meg akarta tudni,, ki a falu boszorkánya, Luca-széket készitett. A Luca-szék készitését Luca napján kell elkezdeni és karácsonyig minden nap kell csinálni rajta valamit, de olyan lassan,hogy pontosan karácsony napjára készüljön el. Aki ezt a széket az éjféli misére elviszi és arra ráül,felismeri a boszorkányt, mert olyan nagy szarva van, hogy oldalt kell forditani a fejit, másképp nem fér be az ajtón. Azonban ez a vállalkozás sem volt veszélytelen.Ha a boszorkány megtudta, ki az,aki őt felismerte, minden hatalmával igyekezett megbüntetni a kíváncsiskodót. A Luca-szék készitője ezért