Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)
szenvedni, mer' vót olyan, akinek belepiszkált a dógába, a* meg ugy odavágta a padláshoz, hogy örökké sántának maradt." /Béniné/ Érdekes, hogy védekező, elhárító cselekedetek,hiedelmek nem maradtak fenn, bár a Szent György na13 pi boszorkanyjaras általánosan ismert a faluban. Húsvétkor helyenként ma ie szokás, hogy a szentelt rászkából /kelácsból/ adnak 8 tehénnek egésze gverázsló céllal.A pászka három sarkát ugy törik le, mintha keresztet vetnének, ezt a három kis darabot a teher, szájába teszik. 14 Legváltc--tosabb és számban is legnagyobb az állatok,legfőképpen a tehén megrontásával kapcsolatos hiedelmek csoportja, ifa már töbcnyíre csak az emlékezetben élnek, azonban a már nem gyakorolt hiedelmek közül ezeket lehetett a legkönnyebben felszinre nozni. Bár sokan vannak, akik élő hiedelmekként sem hittek bennük, hallomásból minden adatközlő ismerte,nemcsak a rontás, hanem az ellene való védekezés különböző módjait is. Az állatok megrontása legfőképpen a boszorkány személyéhez kapcsolódik. A boszorkányt gyakran nevezik - főleg 8z idősebbek - rontós nak. ga raboncás nak. babonás nak, ördöngös nek is. Főleg öregasszonyokat tartottak boszorkánynak. A faluban három asszonyról hitték azt, nogy boszorkány, egy férfit, aki magáról azt híresztelte, hogy tud rontani é6 gyógyitani. Rontós Pistának nevezték el. A boszorkánnyá válásnak aktiv és passziv módjai ismeretesek. Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a boszorkány addig nem tud meghalni, amig valakinek át nem adja a tudományát; aki a haldokló boszorkány kezét megfogja, arra marad a tudománya /passziv tudományBzerzés/. Ha ezt előre tudják, és senki nem akar boszorkány lenni, egy seprűnyelet nyújtanak a haldokló kezébe, amelyet azután a tűzbe
