Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

A Luca napi szokások a tyúkok tojáshaáznának biztositására irányulnak. Ma már, ahol a gyakorlatban is vannak, inkább tréfás-játékos jellegű szokások, mint hittel gyakorolt varázscselekedetek. Luca napján jól tartották a tyúkokat, a gazdasszonynak pedig heverni kellett, hogy sokat tojjanak a tyúkjai, és ne tojjanak el. Este piszkafával piszkálták meg a tyúkok fenekét, hogy egész télen sokat tojjanak. Piszkálás közben ezt a szöveget mondták: "Az én tyúkom mindig tojjék, a szomszédé kotkodálják,'' vagy "Tyúkocskám, tyúkocskám, mindig tojjál, sose kotkodáljál!". Ezen a napon nem volt szabad varrni, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét. Gazdagabb a k&rácsonyi hiedelemkör, az ekkor végzett cselekedetek általában minden háziállat termékenységénél! biztositását szolgálják. A karácsonyhoz fűződő hiedelmek a legutóbbi évekig gyakorlatban voltak, ha már az eredeti hiedelemtartalom feledésbe is merült, annak kerete, a szokás gyakran fennmaradt. A karácsonyeste /vigj] természetes velejárója a vacsora előtti állatetetés. Ezen az estén különösen jól tartanak minden háziállatot. nagyobb állatokat a gazda eteti meg, a disznót és baromfit az asszony. A legtöbb adatközlő szerint azért, az állatoknak is legyen karácsonyuk, ha a gazdái ünnepelnek. Csak az idősebbek magyarázzák ezt azzal a körükber még általánosan elterjedt hiedelemmel, hogy az ál lit ci éjfélkor megszólalnak, gazdát választanak maguknak panaszolnák, hogy nem kapnak enni. A hagyományos karácsonyi ételek közül - főleg a görögkatolikusok - a bobaj ká

ból ós a kalácsból adtak a tehénnek, esetleg minden állatnak. A bobajkát vagy kalácsot a tehén szájába tették, illetve a disznó és a baromfi eleségébe kevsrték. üir-dössze két adatközlő tudott róla,hogy régen külön az illa-