Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

Adatközlőim életkora elég nagy megoszlást mutat; e legidősebb 86 éves, a legfiatalabb 14 éves. Bár nem volt cél a hiedelmek életének alapos vizsgálata, ez adatközlők kiválasztásánál szempontnak tekintettem, hogy legalább a legáltalánosabban ismert hiedelmek esetében megvizsgáljam, hogy a különböző korosztályok azonos, vagy különböző hledelmi ismerettel rendelkeznek-e. Az anyag rendszerezésénél többféle lehetőség kínálkozott. Legkézenfekvőbb s hagyományos, állatfajták szerinti elrendezés olyan mádon, amely egyúttal az állattartás folyamatét is tükrözi. Jelen esetben ettől el kellett térnem, mert a falu hiedelemvilágában a szarvasmarhán éa a baromfin kivül olyan kis szerepe van a többi állatnak, hogy ez a csoportositáe nem látszott ésszerűnek. Lényegében az állattartás folyamatát ÍB igyekszik bemutatni a tárgyalt anyag első része, a hiedelmek tükrében. Ezzel a mádszerrel ma már csak töredékesen lehet rekonstruálni az állatneveles, gondozás folyamatát, hiszen ezt nem kiséri olyan részletes és az állat születésétől eladásáig minden lényeges mozzanatra kiterjedő hiedelemkör, amely valaha meglehetett. Elsősorban jelentősebb alkalmakkor /»lies, első fejés, új állat-vásárlás, eladáB/ igyekeztek védekező, hasznot biztosító eljárásokat alkalmazni, valamint a naptári ünnepek szokásaiban maradtak fenn ezek az eljárások. Célszerűnek láttam megvizsgálni, hogy a jeles napok sokszínű szokásainak rendszerében milyen helyet foglalnak el az állatokkal kapcsolatos hiedelmek, az állatok fontossága tükröződik-e és milyen mértékben a naptári ünnepek szokásaiban. A rontó cselekedetek köre szoros kapcsolatban áll a rontó vagy gyógyító személyével, akik tevékenységének e-