Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

risznya többféle anyagbői kéazült /ezőrből: ezórtarisz- nya ; bőrből: bőrtarisznya ; vászonból: vászontarisznya /és több neve ÍB volt: szeredás, bakó, vagy bugyor. /8. kép./ A szeredás voltaképpen tarisznya, a bakó bőrtarisznya,a bugyor pedig tarisznya módon összefogott zacskó vagy zsák darab, esetleg elkötve. A bugyort kézben hordták vagy az ösBzefogásnál vagy a kötésnél fogva. Közös jellemzőjük, hogy férfiak hordták és leginkább személyes dolgaikat, használati tárgyaikat, valamint élelmet vittek, tartottak benne /tüzszerszámokat, gyufát, dohányt, pipát,szalonnát, kenyeret, sót, paprikát, bicskát, stb./. A vászontarisznya régebben az iskolások jellegzetes tartozéka volt. Ebben hordták a tanulók az iskolába könyvüket, palatáblájukat, füzeteiket, tokjukat és uzsonnájukat is. A szőr- és bőrtarisznyákat mindig vásárokon vették, a vászontarisznyát viszont odahaza csinálták. Ma már alig van tarisznya a faluban. Mindössze két-három bőrtarisznya /

bakó

/ használatos. Tulajdonosaik egész nap a határt járják, főleg élelmiszert hordanak bennük. Bugyor pedig egyáltalán nincsen. A vászontarisznyát legtöbbször a házilag készitett hamvas vagy hamniap kimaradt darabjából, vagy még használható részéből készitették. A hammas maga is teherhordó eszköz; nagyméretű /általában 150 x 100 cm nagyságú/, erőe Bzövásü, egyszínű ponyva. Anyaga leginkább a kenderzeákok anyagához hasonlit,legfeljebb vékonyabb. Főleg nők használják zöldség, gyümölcs, széna és szalma szállítására. A hammas

t a négy sarkán megkötik és az alsó kettővel a derékhoz, a felső kettővel pedig a vállhoz, a vállon át a mellrészhez kötik. Ez a teherhordási mód ma már alig ismeretes, lassan elhagyják. Az emberi erővel történő teherhordásnál a legelter-