Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

az egyik legjövedelmezőbb bevételi forrás volt, és ma is az. 2<

* Többen próválkoztak azzal is, hogy sovány, rossz teheneket, vagy borjakat vásároltak tavasszal, s legelőn és a bő abrakolá8sal feljavították és újra eladták őszszel. A nyirlugosiak többsége csak a felesleges szaporulatot vitte piacra,vagy a kiöregedett, alkalmatlen jászágát adta el, miután felhizlalta /javított marha/

. Vásárbs főként Nyírbátorba, Debrecenbe, Nyiregyházára mentek, emlékezet szerint korábban Szilágysomlyó, Zilah, Nagyvárad vásáraira is. Leggyakrabban ma is a nyírbátori vásárokra járnak. Az utat általában gyalog tették meg. összebeszéltek és együtt hajtották állataikat.Akik sok Jószágot vittek vásárra, azok inkább megfogadtak egy ajánlkozót haj - csárnek. A vásári szokásoknak még sok emléke él Nyirlugoson. Fogatok. Az ökortartás háttérbeszoraláeával a legfontosabb igavonó a tehén lett, mivel lovat csak kevesen tartanak /5. kép/. Néhány évtizeddel korábban még szégyen volt négy tehénnél vagy 3 lónál kevesebbet fogni a szekérbe s ugy menni végig a falun. Ma viszont csak szántáskor vagy hordáskor fognak be négy tehenet.A szegényebbek, akik legfeljebb 2-3 tehenet tudtak tartani, 8 nagy mezei munkák idején közös fogattal végezték el egymásnak a munkát. Az idősebbek ma is sokat adnak arra, hogy ezép pár tehenet fogjanak be szekerükbe. Bepároltatásnál, az igás tehén kiválasztásakor ügyeltek a jó tartásra, szarvélláera, húzásra, hogy szép fogattal járhassanak. Akinek jó bevált igavonó tehene volt, az igyekezett megtartani a borját "hogy ki ne pusztuljon a fajtájából." Régebben 4 éves kora előtt nem fogták igába az üszőket, tinókat, u. jabban már korábban megkezdik a betanítást, először csak