Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

bi részére a ménes és a gulya járt, A két csorda a legelő közelebbi részén, a csürhe és a libanyáj pedig egészen a falu alatt legelt, A juhokat egyáltalán nem legeltethették a nyirlugosi legelőkön, A gulya tavasztól őszig a határban hált. Április 1. volt a gulya kihajtásának terminusa,de Szent György napig még hazajárt. Ettől kezdve, mig a hó le nem esett, e szabadoen, minden építmény nélkül hált a jószág, a gulya és a ménes. A pásztorok kezdetleges enyhelyet készítettek maguknak. / A ménesnek a későbbiekben, a két világháború között már készítettek dorongokból mozgatható karámot

./ November 1, után, vagy ha korábban volt ez első hó, hazajött a gulya, de gyepeltetni, amíg csak lehetett,kijártak a gazdák a jószággal. /Csak kevesen emlékeznek arra, hogy télen ie kinn maradt volna a gulya, s a nádasokban, vary a lábán hagyott kukoricaszáron telelt./ Gulyára a heverct hajtották, csak ez maradt a háznál, illetve a csordán, amit igáztak, fejtek, vagy borjas volt. A nagyobb mezei munkák közötti iccben a felesleges ökreit, teheneit is kihajtotta az, akinek volt több igavonója, A növendékmarha / 1-3 éves korig / rendszeresen a gulyára járt /tinó-, üszőgulya/, amig el nem adták, vagy be nem tanították. Csordára a fejős- és a borjas tehenek jártak. /Le akinek sok heverő marhája volt, annak a tehene borjastul a gulyán járt egész évben, a tehén tejét teljes egészében a borjunevelésre hagyta./ A csordára hajtották ki az igás teheneket is, ha aznap éppen nem volt szükség rá. A legelók"gondozásáról, a kutak fenntartásáról a Legeltetési Bizottság gondoskodott. Tavasszal, az első kihajtás előtt s bizottság kijelölt egy napot,amikor a gazdák csoportosan mentek a legelőre gazt, tövist irtani, A