Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)
Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/
1963-tól kezdve egymást érték a Pürét Sándor utcai csarnokban az ünnepségek. Színvonalas műsor kíséretében megünnepelték a Nők Napját , " Március " minden ünnepét,felpezsdült hát a kulturális mozgalom. 1965-ben pedig az ESZE TAMÁS GIMNÁZIUM keretében létrehozták a Szatmárvidéki Faipari Vállalat dolgozóira épülő Faipari Technikumot , 50 dolgozó kezdett itt, és közel 20 el is végezte, sikeres érettségije után faipari technikus lett. Ki előbb, ki később középfokú vezető lett, Zaj ti Je nő például művezető, Székely József a nyirbélteki üzem egyik vezetője, és Vastag György is művezető volt, míg faluja, Nagydobos meg nem hívta tanácselnökének. 1962-re nyert befejezést minden vonatkozásban felszámolást az építőipari részleg. Saját kapacitásra még dolgoztak. A Faipari Vállalat átvette ugyanis a Vásárosnaményi Téglagyárat, azt kellett átalakítani, formálni, bővíteni, s a Vállalat téglagyárrá alakította át. Győrtelek tehát újra szegényebb lett, mert előbb a gatterezés szűnt meg, most pedig a ládagyártés, mert a ládagyártó részleg Vásárosnaményba költözött. A helybeli munkások közül még igy is vállalták több mint tucatnyian a Vásárosnaményba utazgatást. A Vállalatnak még nem volt saját busza, a szállítást tehát nem tudta megoldani. Győrtelekiek emlékezése szerint tehát előbb bekerékpároztak Mátészalkára /12 km-es ut/, onnan vonattal Vásárosnaményba /20 km-es ut/, majd a műszak végén ugyanezt az utat megtették visszafelé. Vásárosnamény munkaerő tartalékára lehetett tehát csak tervezni a fejlesztést. Sikerült is nőket jelentős számban foglalkoztatni.
