Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/

Sajnoe, a vásárosnaményi beruházás megtérülésére nem volt idő, mert alig 3 év után átvette azt a Ládaipari Vállalat. A kiesés pótolandó, a Vállalat pedig átvette a Fő városi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalattól a fa ipari kéziszerszámgyártást, hogy a Vásárosnamény

ban felszabadult munkaerő, főleg a győrtelekiek munka nélkül ne maradjanak. A munkások száma 278 főre emelkedett, ezek mindnyájan asztalos szakmunkások vagy betanított munkások voltak az asztalos szakmában, volt ezen belül a III.ötéves tervben technikai oklevelet szerzett 23 szakemberük. Minden dolgozó részt vett a FATE továbbképzésben, volt 60 fős iparitanuló képzésben részt vevő fiataljuk. Ilyen feltételek mellett meg lehetett mostmár kezdeni a komplett lakószoba készítését. Közben azonbsn megváltozott a vásárlóközönség ízlése. Egyre több apróhirdetésben kínáltak eladásra hálószo bát, hálószobát venni azonban már senki sem szándékozott. Miután a tervek is és a mintapéldányok is elkészültek, a Vállalat hozzákezdett a SZATMÁR II SZEKRÉNYSOR gyártásához, és nem sokkal később, miután a kárpitüzemet is kialakították, most már komplett kész, eredeti, senkit sem utánzó, az uj, házgyári lakások méreteihez is alkalmazkodó lakószóba butor jött létre. Korszerű forma és olcsó kivitel. Ez jellemezte az uj lakószobát. A szekrénysor nem egységes tömb volt, négy önálló, egymástól függetlenül is kitűnően funkcionáló szekrényrészből állt. Csökkentekazárt felületek, szaporodtak a fiókok, és a "kulturális forradalom" eredményeit is figyelembe véve,