Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Grasselli Miklós ny. mérnök: A Nyíregyházi Dohány-fermentálő Vállalat megalakulása és fejlődése felszabadulástól napjainkig /1975. évi megyei szakszervezeti pályázat/@43

A nagy létszámot foglalkoztató dohánybeváltó hivatalok csökkentették a munkaerőben jelentkező felesleget. A férfi napszám a mezőgazdaságban 1939-ben 1,802,20 P.nőknek 1,50-1,80 P. gyermeknapezám 1,20-1,50 P. 8 Annak ellenére, hogy az emiitett ipari jellegű üzemekhez viezonyitottan a beváltó hivatalok jelentős számú dolgozót foglalkoztattak a korabeli feljegyzések, statisztikák, napilapok, közlemények stb. nem foglalkoznak a dohánybeváltó hivatalok üzemeltetési adataival. Igy pl. az 1931-ben megjelent monográfia a nyiregyházi dohánybeváltó üzem vezetőjének modorát méltatja, s nem az üzem tevékenységét, adatait ismerteti. Szabolcs-Szatmár megye szociális viszonyai a felszabadulást meesze megelőző idők óta kedvezőtlenek voltak.A dohánybeváltó telepek dolgozói is a földnélküli agrárproletárok és a városi vagy községi napszámos, proletár családok tagjaibői tevődtek össze. 1915-ben Szabolcsban a földtulajdon 57,7 %, Szatmárban 40,6 %-ban a 100 kat. holdon felüli birtokosoké volt, tehát súlyos volt a parasztság helyzete. Az agrárproletárok réezes műveléssel, részes aratással, éves cselédséggel, alkalmi napszámosmunkákkal igyekeztek mindennapi igen ezerény kenyérkeresetüket biztositani. A szerény kereset mellett a munkanélküliség állandó veszélye még nehezebbé tette az életet. Jelentősebb megmozdulások már XIX. század végén is voltak. Ezeket a szigorú csendőr terror verte le. 1905-ös orosz polgári demokratikus forradalmak megyénkben is éreztették hatásukat. Egyes szabolcsi községekben aratósztrájkok voltak. 1907-ben Szatmárban keletkeztek aratósztrájkok. Az 1912. évi uj forradalmi fellen-