Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Tamás Mária gimn, tanuló, Tiszalök: Az Alkaloida Vegyészeti Gyár fejlődése a felszabadulás után /1969 évi megyei pályázat/

A feltaláló és munkatársai, ha kellett fél bérért éj.iel-nappal dolgoztak, hogy az üzemet a feltaláló szülőfalujában megtartsák és fejlesszék. A feltaláló halála után /1936/ fellépő nehézségek közepette is a tőle tanult fegyelem és munkaszeretet hatotta át az üzem törzsgórdéját. Ez tette lehetővé, hogy az újra és újra fellépő nehézségek ellenére is a gyár továbbfejlődjön. A gyár viláhirüvé lett és a második viré£iáboru idejére már az alapitásl évben elért termelésnek több mint kétszázhuszszorosát termelte az emberiség fájdalmait olyan kiválóan enyhitő gyógyszerből. A második világháború jelentette a legnagyobb veszélyt a fejlődő gyárra. A vezetők elmenekültek, a gyár mozgatható anyagi javainak döntő többeégét Wendler Miklós vezérigazgató és társai magukkal vitték. A Vörös Hadsereg elől menekülő németek pedig fel akarták robbantani az tizemet.A magukra maradt munkások ösztönösen mentették, ami menthető volt. Néhány nap alatt hihetetlen szorgalommal szerelték le és rejtették el az üzem felszereléseit. Ezzel megmentették attól, hogy a németek felrobbantsák. Az elrejtett javak őrzésére a legkritikusabb időpontban a munkások őrséget szerveztek, a gyár jelenlegi igazgatójának vezetésével. 1944. november 1-én ért Büdszentmihályra a felszabadító Vörös Hadsereg és elűzte a nép, a gyár legfőbb ellenségeit. Alig távolodott el még a harci zaj, a gyárat őrzők mellé felsorakoztak a dolgozók, akik a Szovjet Katonai Parancsnokság segítségével rövid idő alatt kiásták az eldugott gépeket.Lázae ütemben folyt a felszerelés. November közepén a műszaki vezető nélkül maradt munkások az üzemet meginditották és gyógyezertermeléssel segítették felszabaditójukat, a szovjet hadsereget.