Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Kriveczky Béla gimn. tanuló, Kisvárda: A kisvárdai öntöde története, megalakulástól napjainkig /1977. évi megyei pályázat/

rült a termelő munkát megindítani,amelyet anyagilag részvénytársaság támogstott. 1945-ben a gyors helyreállítás után megkezdődött a termelés. Az újra üzemképessé tett Vasöntöde még abban az időben is elég kicsi, mindössze 6000 nf-es területen helyezkedett el, ahol továbbra is túlzsúfolt egészségtelen körülmények között már száz ember dolgozott. A fából készült öntőcsarnokban kizárólag szürkeöltvényt készítettek, melyből zománcozott tűzhelyeket és kályhákat szereltek össze. A ezerelő műhely, ahol az alkatrészeket összeszerelték csak egy kis sarok volt még. A gyár ebben az időben az akkori bankigazgató, Rubovszky János kezébe került, aki ugyancsak kevesett törődött a munkások helyzetével, A munkások egészségügyi ellátása legminimálisabb volt. A félmeztelenül dolgozó vasöntők munka után forró testüket jéghideg vízzel mosták le,gyakoriak voltak a megbetegedések. Különösen a TBC tizedelte a munkáeokat. +++ 1948-ban az államosítás döntő fordulatotthozott a gyár életében. Ez az esemény határkő, az öntöde a nép tulajdonába került, rohamos léptekkel haladt a fejlődés utján. Tóth Illés István lett az első munkásigazgató. Ezt követően a létszám már kétszáz fölé emelkedett.Az esztergapadért jelentkezett a társaság egyik tagj8 azzal, hogy az az ővé. Az elvitel zavartalan lebonyolításának érdekében két karhatalmi azemélyt is kivezényeltek. De a dolgozók vezetői és Székely Miklós a gyár ügyvédje szembeszálltak a rendőrséggel, az ellenállás nem volt hiábavaló. Az esztergapad továbbra is a gyár tulajdonában maradt.