Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Bajnay Angyalka - Cserepes Tünde gimn. tanulók, Csenger: A porcsalmai konzervgyár története 1948-1978 /Honismereti Diáktábor 1978. évi megye pályázat/

tották. Az üzemben kezdődött a müvelet. Az öblítés, szárítás, végül a kemény eltávolítása után megkapták a hoszszurostu tilolt kendert, vagy szálkendert és rövid roetu kenderkócot. Ezt szállították Budapestre, ahol zsákot és kötelet készítettek belőle. A védőberendezések hiánya miatt a munkások sokat szenvedtek a tilolőkban a portól. Egy porszívó beállításával mindez megelőzhető lett volna. 1949. december 28-án megtörtént az üzem államosítása. Ezek után az üzem a Kelet-Magyarországi Rostkikészitő Vállalat telepeként Üzemelt tovább. Az államosítás után az üzem vezetésében változás következett be. Következésképpen az üzem nagyarányú fejlődésnek indult. Az üzem élére a járási pártbizottság megbízásából Szah* .tá«ea£ került. Azonban nyersanyaghiány keletkezett. Többszáz kmről hozták a kendert, és ez nagymértékben emelte az önköltséget* Ez is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1961-ben elhatározták az üzem felszámolását. Ez egész I964. március 31-ig húzódott, a létszám nem növekedett, a munka időszakos volt. Végül a Tiszántúli rostkikészitő Vállalat - különféle gazdasági megfontolás után - 1964-ben megszüntette a porcsalmai telepet. A megyei tanács utasítására a Nyíregyházi Konzervgyár átvette a telepet. A kendergyár volt munkásai közül 30 fő végezte tovább munkáját az uj üzemben. Közülük Turánszki Feri bácsival beszélgettünk el, aki 1976. január 1-án ment nyugdijba. A kendergyárban mint művezető dolgozott 16 évig. A konzervgyárból mint csoportvezető ment nyugdíjba. Tőle tudtunk meg sok fontos adatot a kendergyárra vonatkozólag. Igen csodálkoztunk azon, hogy az évszámok, a munkások