Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
5. Csevegés múzeumunk érdekében is I-IV. /1908/
Mikor dől le már valahára a tömeges ember ölésnek bálványa? ! Szinte megkönnyebbültem, hogy epémet kiönthettem. De mint aféle "Dulcamare" nem csak keserűséggel vagyok tele, de néha édes érzés is cseppen, mikor látom,hogy muzeumunk ujabb Mecénással akadnak. Muzeumunknak egyik legbuzgóbb támogatójának, Kállay Andrásnak példáját "Bandi" fia folytatja. Tőle; nallotam,hogy azt hallotta valakitől, hogy több kézen átment hallomás szerint: a buji határban egy kiégett tőzeg területen, - rétközi nyelven püfőben - egy magános csontvázra akadtak,melynek melltájékán egy "lábnyi" hosszú szinarany keresztet találtak. Tyhü az áldóját! Világra szóló lelet! Több heti fáradság után Horváth Ferencz buji földbirtokos barátomnak és Csapkay Gyula buji gyógyszerész öcsémnek sikerült a nevezetes leletet muzeumunk részére megmenteni. De a dolog épen egészen ugy volt, mint az Bandi öcsém hallotta, mert a csontvázat nem elégve a püfőben, hanem elég ép állapotban, nem tőzeges talajban találták. A feszület nem volt egy "lábnyi" hosszú, hanem csak két czoll. Nem aranyból hanem a Krisztus sárga rézből volt öntve, és a vas keresztnek faberakása volt. A feszület végén egy kis fül bizonyította, hogy olvasónak végén csünghetett, melyet az elhunyt a XVII.század végén, vagy a XVIII.-ik század elején Mária Pócsról hozhatott . Testvérek között is megér tiz krajcárt. A kereszt azonban áldást hozott, mert az utána való kutatás felkeltette a régészet iránti érdeklődést Balog János földművesben is, aki a buji ref. egyháznak földjéből, mely a községtől nyugotra mintegy két kilométer távolságra eső u.n. "Nemesi" dűlőben fekszik, egy kis darabot haszonbérben bír. Szántás közben az ekéje több edényt zúzott szét. Figyelmessé válván, három eléggé ép edényt mentett meg és muzeumunk részére a községházához vitte, a honnan az emiitett buji barátaink szívesek voltak azokat nekem átadni.