Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

4. Fecsegés /1908/

A pásztor, vagy egy veszett vadász által megmart sportman éles saslátással van megáldva. Vagy távolságból megkülönbözteti a hasonszőrű göröngyöt a meghúzódó nyúltól, mert azt is meglátja, hogy a göröngynek szőre nincs. A rövidlátó többnyire azért válik ezzé, mert körülményei négy fal közzé szorították ós kénytelen-kelletlen könyvmollyá kellett válnia, utalva van tehát arra, hogy ne csak nézzen, de lásson is. Persze akadnak olyanok is, a kiknek látkörük a homorú szemüvegnek használata mellett sem bővül. Tehát vannak némelyek olyanok is, a kik a rövidlátást affektálják, mert ez nézetük szerint a megfeszített szellemi foglalkozásnak bizonyitéka, pedig hát legtöbbször felerősza kolt testi fogyatkozás. Igen jól emlékezem arra, hogy Nagyváradon 1842-ben lettem principista, a szakadatlanul hazafias érzelművé maradt praemontrei rendnek gimnáziumában. Principista, szekundista, grammatista, szintaktista, retor, poéta, logikus és philozofusnak volt a nyolc gimnáziális osztály abban az időben elnevezve, pedig hát ezek a nagyhangú elnevezések a négy utolsó osztályra egyáltalában találóak nem voltak. A vén embernek joga van a régi emlékekből élősködni, összehasonlításokat kockáztatni és az incifinciskedő legjobb akaratú, de a feltűnés viszketéssel bőven felruházott,a tojásból ma kibujt ironcokkal szemben a saját nézetét a legnagyobb alázatossággal elmondani. Ma már elég, ha valaki azt vallja magáról, hogy ő ujságiró, - mert a riporter cimzést épen ugy restellik, mint a vigécek a magukét, a kiknek némelyikét kivételképen több helyen ki szokták tessékelni. A legtöbbje a riportereknek azt hiszi magáról, hogy nélküle a világ felfordulna. Többször voltam congressusokon, a hol potya banket-