Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/

lása tiszteségesen fizeti, alamizsnára nem szorul. Pár év előtt Berlinben járván, az Állatkertből villamoson mentem az innen jő félórányira eső Potzdami kapuhoz. Az omnibus vagy villamos itt is ugy, mint egész Németországban 10 Pfennig, azaz hat krajcár, akár egy arasznyira, akár egy mértföldnyire utazunk. Már estefele volt. - Én a perronon szivaroztam,a kalauznak odaadtam a jegyért a tiz pfenniges pénzdarabot. Néhány hosszú perc múlva visszajön és kérdi: Uram,nem adott ön nekem 10 pfennig helyett egy ötven pfenniges ezüst pénzt? Nem, kérem én tiz pfennigest adtam. Legalább rossz szememmel és a sötétségben azt hittem. Egy jó negyed óra múlva, amikor már a potzdami kapuhoz közel voltunk, ismét jön a konduktor az 50 pfenniges pénzzel, mondván, hogy minden utast megkérdezett, hogy ki adott közülök 50 pfenniges ezüst pénzt? a mi épen olyan nagy, mint a 10 pfenniges váltópénz. Senki. Ez a pénz tehát csak az öné lehetett. Visszajár önnek 40 pfennig. Tessék! köszönöm tartsa meg magának. Végig nézett rajtam. Ich bin Beamter /Hivatalnok vagyok./ Ezzel ott hagyott a faképnél. Nálunk mindenkiben gazembert szimatolnak. Az omnibusokon, villamosokon, vasutakon csak ugy hemzsegnek az ellenőrök. Ha Nyíregyházáról esti vonattal Budapestre indulva elszenderedünk, Szerencsen felvernek. Ugyanezt teszik Miskolczon is, nem is emlitve a jegyeket ellenőrző rémeket. Németország, Hollandia, Belgiumnak nagyobb vasúti állomásai ugy vannak berendezve, hogy a sok sinpárnak végződósét rácsos korlát választja el a nagy előcsarnoktól, a mely a budapesti keleti pályaudvarban talán 50 lépés széles, mig a frankfurti 260. Minden sinpár végződésénél ki van irva az indulandó vonatnak iránya. Mindegyikhez egy kis rácsos kapu vezet, hogy zöldre van-e festve arra nem emlékezem, de emlékezem arra, hogy mindegyiknél van egy bakter, a ki a jegyet kilyukasztja.