Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/

zül ugyan egy sem menne serfőző legénynek, mert akkor oda lenne a katonabecsület, a miről pedig minden józan eszű ember tudja, hogy az valami magasabb fogalom, a mihez a civilbagázsnak esze fel nem ér. Azt inkább megteszi, hogy költekezésben versenyzik gróf "Nemtudomkivel" a kinek lajbi zsebében pedig több vagyon van, mint az ő egész famíliájának. Az szerekbe kerülő egyéves önkéntesség helyett üdvösebb lenne, ha külföldre menne, nem tanulni, mert hát az fáradságba kerül, hanem látni, hallani, népjellemet tanulmányozni. Ha haza jönne nem veretné a tallérjára, hogy "Viribus separatibus" vagy "soh» se halunk meg", hanem azt, hogy "ora et labora", Imádkozzál és dolgozzál. Épen tegnapelőtt utaztam Munkácsra dr. Horváth József országgyűlési képviselő öcsémmel erről a témáról is beszélgetve, akinek két fia Görlitzben tanul ós finomult érzésűvé neveltetik, de magyar érzelmének rovására. Â múltkor meglátogatta fiait, akik Görlitzben egy nyugalmazott tanítónak gondjaira vannak bizva. Az egyik fiu felhozza milyen nagy zenekedvelők a Görlitziek, ez a tanító bácsi is jeles muzsikus. Kéri Horváth, hogy játszana el valamit. A tanitó kiveszi zsebóráját és azt mondja: "Uram, ma vasárnap van egynegyed tizenegyre délelőtt, a templomból még ki nem jöttek. Nem lenne illendő mulatozni." Liegnitz városban valami ügyben a tanfelügyelőhöz kellett mennie, a kinek hivatalos helyisége körülbelül olyan nagy, mint a mi igazságügyi és földmüvelésügyi minisztériumunk együttvéve, ahol több mint száz hivatalnok végzi három egyetemnek, száznál több középiskolának és több ezer népiskolának ügyeit. Egy ilyen elfoglalt tanfelügyelőhöz nehéz hozzájutni. Egy írnok kinézésű ember azonban az audenciát mégis csak kieszközölte, a miért távozásakor négy márkával kínálta meg az Írnokot, aki azt sértett önérzettel utasította vissza, öt az ál-