Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/

Csevegés muzeumunk érdekében is VII. Muzeumunk az utóbbi hetekben nem gyarapodott,tehát erről sző most nem eshetik. Régészeti leletnek hiányában, a legutóbbi csevegésben is a Drehert rántottam elő, a kinek neve magyar forditásban "Fordító", és sorsa csak annyiban szőrithatő be csűrés-csavarással valami régészethez törülköződő kotyvalékba, a mennyiben a szegény, de élelmes fráter mintegy hatvan év előtt,tehát az őskorban kezdett nagyot forditani sorsán, mert nem törődve azon előítélettel, hogy a munkás kéz bepiszkolja a portupét,beállott hadnagyból serfőző legénynek. Bécsben laktam 1851-ben, mikor az öreg Dreher még jóformán házalni járt sörével, a budapesti régi "Kispipa" szabású lebuj-bu

jokba, a hova csak kopott kabátok, de tömött erszények jártak kedélyes összejövetelre. A hatvanas évek elején is még ott tapostam a járdát 400 magyarországi származású egyetemi hallgatóval együtt, a kik az egyetemi életben sulylyal nem bírtak, mert felekezet, a szülőknek vagyoni helyzete, azoknak társadalmi állása és a vidéki különbözetek, ahonnan származtak, az összetartozandóságnak érzetét kizárták. Abban az időben még nem voltak olyan ficsurok, akik gazdagnak tartották volna magukat azért, mert az apjuk gazdag volt; és a kik pezsgőben fürödtek volna akkor, a mikor apjuk a vinkóval Í3 spórolt, testvéreik szűkölködtek, hozományaiknak roncsain siránkozva. Az öreg Dreher idejében még nem voltak egyéves huszárönkéntesek, ha ugyan önkéntesnek lehet nevezni azt, aki csak azért lett egy éves önkéntes, mert különben 3 éves önkénytelennek kellet volna neki lenni. Ezen fiatal emberek közül a legtöbbnek az a jelszava, hogy "Soh» se halunk meg!" "Mi a világ, mi a trompf!"Ezek kö-