Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/

Csevegés muzeumunk érdekében ia V. Id.Liptay Ede bátyámnak ősrégészeti gyűjteményét vármegyénknek múzeuma a sörnek vagyis a sörháznak köszönheti;mert délelőttönkint ideszoktunk járni egy kis tereferére. Nem csak amolyan magamfajta nyugdíjas naplopók, hanem többen olyanok Í8, a kik csak vasárnap lophatják a napot, hétköznapokon pedig az igát húzzák. Mindannyian müveit, nem korhely uri emberek,a kik közül a legdőzsölöbb sem iszik többet három kis pohárnál ós olyan szemérmetlen vakmerők, hogy nem félnek a szenteskedő goodtempler hypokritáktól, akik kint vizet prédikálnak,de otthon a sutban kegyetlenül nyakalnak. Mi tűrés tagadás benne, de bizony előfordulnak ott olyan anekdoták is, amelyek nem apácafüleknek valók. A politika - ez a leghálátlanabb théma, amit nem a csizmadia műhelyben, a sörházban, a minisztériumban, vagy az országgyűlésen, hanem Wienben ütnek nyélbe, - innen száműzve van. Társadalmi és culturális haszontalanságokról szoktunk beszélgetni. Pár hónap előtt egy ilyen alkalommal az ősrégészet került pokrócra, vagy finomabbul kifejezve szőnyegre. Húzták volna karóba, aki ezt a bacillus-melegágyat kitalálta,de meg azo kat Is, akik az évenkint háromszor ismétlődő, fertőztelenitő meszelés helyett az öt évi piszkot takaró - nem pompeji-féle művészies, hanem Ízléstelen szoba festést, a női alakot caufitő, egészséget rontó midért, meg a testet-lelket kirázó disznó cyclops utat kitalálták. Ne nyugodjanak bókében! Hát mondom ősrégészetről beszélgettünk. Az öreg 84-86 éves Liptay Ede nem vén ember. Inkább lehetne a halhatatlan lángeszű Jókait azzá váltnak mondani, mikor 80 éves korában ujranősülésével bábbá változott, azután pegazussán átrepült a Styxen, hogy előbb a purgatóriumban süljön a sok költött,tehát füllentett históriáért.