Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

2. Honfoglaláskori temető a nagyhalászi határban I-II. /1908/

ségben özönével talált őselefántoknak, szarvorruknak sat. csontjai. Talán a mocsárnak hamussava mentette meg ezeket az enyészettől. A gávai Katóhalomban Inczédy Lajos főlevéltárnok,lapszerkesztő barátommal egy megbolygatatlan hófehér liszthez teljesen hasonlóra vált csontvázat találtunk, a mely halomban és közvetlen alatta lelt La Téne izlésü tárgyak kétségtelenül csak a Kr. előtti évezrednek második feléből származnak, tehát hozzánk sokkal előbbi korszakból, mint a hallstadti, bronz vagy réz korszak. A bezdédi honfoglaláskori - összesen csak 11 lovas és 6 gyalogos airból álló, aránylag elég gazdag - soros temetőnek alapos átkutatása alkalmával Vidovich László főszolgabíróval és Somlyódy János szolgabiróval azt tapasztaltuk, hogy némely csontváz már csaknem egészen elenyészett, mig a tőszomszéd eléggé ép volt. Ennek a magyarázatát abban találhatjuk meg,hogy a fiatalabb ás idősebb egyéneknek csontváza különböző szilárdságúak lévén, különböző ellenállási képességgel birnak. De találtunk olyan bolygatatlan csontvázakat is, melyeknek egy része csaknem egészen ép volt, másrésze pedig már végképen elenyészett. Ebből légy most okos Domokos! Tudtommal ezen kérdéssel tudósok még nem foglalkoztak, az okosok, talán azért, mert ha a rejtélyt meg nem fejtik, nem fogják őket tudósoknak tartani. Ugyanezt tapasztaltuk, eddig bolygatatlan csontvázaknál is a nagyhalászi sirmezőben. Találtunk olyan csontvázat, melynek feje, végtagjai eléggé épek voltak;csigolyáinak,bordáinak azonban már nyoma sem volt. Találtunk egyet olyant is, a melynek bal alsó végtagja ép volt, mig a jobb oldalinak csak nyomai maradtak meg. A legtöbbnek keze és lába volt elkorhadva, mig a többi része csak itt ott. Némelyiknek keze lába maradt épebben, mint egyéb részei. Valószínűleg ezen rejtélyes körülményt másutt is ész-