Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

2. Honfoglaláskori temető a nagyhalászi határban I-II. /1908/

lelték, de magyarázatába nem bocsátkoztak, valószínűleg azért, mert a bicska törékeny. Ezen hosszadalmas közbeszurás után - az unatkoztatásért bocsánatot kérve, vissza térek ásatásunkra és az ebből levonható sovány következtetésekre. Amint emlitettem Hideg Jánosnak munkásai csupán földlehordás végett bontottak, semmisítettek meg 15 sirt, nem figyelve a sirleletekre, és csak egy nagyobb tárgyat - a rozsdás csákányt - dobtak el mint értéktelent. . A Kállay Andris öcsémmel végzett 12 sirnak gondos átkutatásáról - a felesleges részletek elhagyásával, röviden a következőkben számolok be. Lócsontokat, nyilakat, kardot vagy más harczi eszközt - a Hideg János emberei által már hetek előtt napfényre került va8 csákányon kivül - nem találtunk. Égetett agyagból készült hálósulyoknak töredékeit több tetemnek közelében, a mi halásznépre vall. Egynek szája mellett egy hullámos fésű diszitésü edénykét, malyet a tudósok szláv eredetűnek tartanak,é8 a melyhez hasonló a tiszaeszlári honfoglaláskori sirmezőből 15 db.került muzeumunkba. Itt meg kell jegyezni, hogy a Nyírnek területén agyag hiányában cserépedényeket nem készítenek, hanem cserépedény szükségletünket a legújabb időkig a tótok által lakott felföldről szereztük be. A szláv izlósü edény tehát legkevésbbé tekinthető bizonyítékul arra nézve, hogy itt szlávok temetkezési helyével lenne dolgunk. Közvetlenül az edény mellett, mely nyilván útra valót - Kállay Andris szerint töltött káposztát - tartalmazott a túlvilágra, egy kis kutyának csontvázát találtuk. Ugyancsak egy-egy kutyacsontvázat leltünk két másik tetemnek feje mellett, edény nélkül. Valószínűleg - nem lovas, harczias, hanem - halásznép lakta a szigetet és ha már lóra nem tellett,legalább ku-