Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

2. Honfoglaláskori temető a nagyhalászi határban I-II. /1908/

egy tizenöt csontvázra akadtak, de a melyek mellett - állítólag - egy cserépedényen, - melyet a találók előttem kikutathatatlan okból szétvertek - néhány vaskésen és egy jellegzetes honfoglaláskori vas csákányon kivül egyebet nem találtak; minden bizonnyal a tájékozatlansággal kapcsolatos figyelmetlenség miatt. Az eldobott csákányt tegnap megtaláltuk. A 16 ctm. hosszú rozsdás csákánynak két éles vége van, közepén a köpüvel. A kerülék átnet3~etü köpürész oldalról tekintve rhombusalaku, mint azt több honfoglaláskori csákányoknál,a többek között a karászi, kifosztott mély árokkal körülvett Garahalomban honfoglaláskori kengyellel együtt tapasztaltuk. A tetszetős alakú csákánynak egyik vége már a tövénél is 4 ctm. széles; az éle pedig 6 ctm. hosszú. A másik élvége pedig a tövénél csak 2 ctm. széles, az éle pedig csak 3*5 ctm. h0S3ZU. A két élvégnek hossztengelye nem egy egyenes vonal,hanem a nyél felé egy kissé lefelé görbült. A Hideg János munkásai által talált csontvázaknak C3ak egye3 darabjait láttuk. Egy teljesen ép koponyát azonban gondosan megőrzött. Többet mi sem tudtunk használhatóan megmenteni. Antropológus nem lévén, csak annyit tudok megállapitani, hogy dolichocephalus és prognatus, azaz hosszufejü előrenyúló arczélü ember volt. Dr. Tewrewk Aurél egyetemi tanár barátomat hazánknak európai hirü antropologussát, jelenleg a budapesti egyetem rectorat fogom felkérni véleményadásra. Hideg János mint emiitettem a homokszigetnek tetejéről hordatta le a földet, a hol 15 csontvázat találtak. Mi pedig tegnap ifj. Kállay András öcsémmel,Hideg Jánossal és hat értelmes munkással északi irányban hatolva délelőtt hét sirt bontottunk fel; délután a déli végnek irányában pedig ötöt. Az eddig megbolygatott terület 24 lépés hosszú és 24 lépés széles, a melyen összesen 27 sir lett feltárva.