Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

2. Honfoglaláskori temető a nagyhalászi határban I-II. /1908/

letekkel és folyton élénk érdeklődést tanusit ezen cultur­intézetünk iránt. Pár hét előtt tudomására jutván, hogy a nagyhalászi ha­tárban Hideg János jómodu és értelmes gazda embernek birtokán a községtől északra a Telektanya felé mintegy két kilométer­nyire eső Kis Zomborhegy nevü de csak pár méter magas, észak­ról déli irányba nyúló hosszúkás homok területen, a mely a Ti­szaszabályozás előtt a 100000 holdnál nagyobb területű, "Rét­köz"-nek nevezett nádasnak, sikviznek,mocsárnak egyik szigetét tét képezte, embercsontokat találtak; Hideg Jánossal megláto­gatott és meghivott, hogy az általa eszközlendő ásatásban részt vegyek. A szives meghivásnak tegnap eleget tettem és az ész­leletekről a következőkben számolok be. A nálunk főképen uralkodó északi szelek a laza homo­kot délfelé fújják. Az északi oldal tehát kopik; kisebb arány­ban a teteje is és igy az emelkedésnek déli vége mind továbbra nvulik. A His Zomborhegynek északi részén már régi idők óta gyakran vetett fel az eke embercsontokat. Nem csoda tehát, ha a babonára hajló köznépnél azon hit, sőt meggyőződés terjedt el, hogy a mezei munkától kifá­radt ember ott még-fényes nappal sem szunyadhat el,mert a szel­lemek testet öltenek és az alvókat felrázzák, elkergetik. Ezt tegnap saját fülemmel is mint szentigazat hallottam egyik munkásnak szájából. A kis homokszigetet "Püfő" veszi körül. Püfőnek ne­vezi a nép azon tőzeges területet, mely évezredek alatt vízi­növények maradványaiból keletkezett; száraz időben meggyújtva több lábnyi mélységre hamuvá válik; a mely földégés terjedésé­nek a tőzegrétegnél mélyebbre hatoló árkok húzásával vetnek gá­tot. Hideg János a homokmagaslatnak tetejéről a homokot a szivacsos püfőnek tömöttebbé tétele végett kezdette néhány hét előtt lehordatni, a mely alkalommal egy-két ásónyomhyira mint-

Next

/
Thumbnails
Contents