Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

26. Múzeumunk érdekében. Hun és gót emlékek Szabolcsban /1917-1918/

26. Muzeumunk érdekében Hun ég gét emlékek Szabolcsban Az ősregészétnek feladata bevilágítani azon korszakokba, melyekről Írott adatokkal nem rendelkezünk. A mécsek azon tárgyak, melyeket a gondos anyaföld fedett és őrzött meg az enyészettől és amelyeket a véletlen vagy ásatások vetettek napfényre. Mentől több mécs gyúl ki,annál nagyobb a világosság, mely a koromsetét múltba bevilágít. Azon őstárgyak, melyek bármilyen nagy tömegben vannak is felhalmozva, de a leletkörülmények gondosan és hitelesen feljegyezve nincsennek, olyan mécsek, melyek meggyújtva nincsennek, tanát nem világítanak és legfeljebb csak a nyers anyagnak értékével bírnak, a történettudományra legkisebb értékkel sem, legfeljebb a szemet.gyönyörködtetik, épen ugy,mint a levélbélyeg gyűjtés, melynél egy középiskolai földrajz-tankönyvből többet tanulhatunk. 1867.előtt, midőn báró Vécsey József akkori főispánunkkal vállvetve néhányan - akik közül már csak magam vagyok életben, - kezdettük a földben talált régiségeket vidékünk ősmultjára vonatkozó ösmeretek szerzése végett a pusztulástól menteni. Azelőtt annyit tudtunk vidékünk őskoráról,mint most a hottentották Afrikáról. Szabolcsvármegye múzeuma nem innen onnan összeszedett, csupán anyagi értékekkel bíró tárgyakból áll, hanem a vármegye müveit közönségének egy kis rétegének ügyszeretete halmozta fel. Gyűjteményünk tisztán a Nyírségből és ennek közvetlen szomszédságából, - mintegy csak 6000 négyzetkilóméternyi területről került. Különös becsét épen ez adja meg. Számos leletünk van a kőkorszakból, Krisztus előtti évezred Il-ik feléből származó u.n. La Tene periódusból, valamint a kora népvándorlás idejéből is, „de hazánknak vidéki muzaumait bronzkorszaki és honfoglaláskori emlékekben jóval felülmúljuk.