Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
26. Múzeumunk érdekében. Hun és gót emlékek Szabolcsban /1917-1918/
A leletekről és az ásatásokról, melyekben részt Tettem, gyakran jelentek meg többnyire bŐTen illusztrált közlemények hazai szakfolyóiratokban. A Nyirség bronzkorszakának kilencTenegy tábla rajzzal kisért magyar és németnyelTü monográfiája jobb időkben kiaiásra Tár. Érdeklődés felkeltésének céljából és azoknak kedvéért, akik muzeumunknak gyűjteményének fontosságáról tájékozva nincsennek, érdemesnek látszik röTid szaTakban megemlékezni ason következtetésekről, melyeket Tármegyénknek területén eddig ízak3zerüen feltárt 104 honfoglaláskori sirból merinthettunk. Kekünk, szabolcsiaknak büszkeségünk lehet az, hogy íonfoglaló őseink hazánknak területén sehol sem hagytak oly bő ;s tanulságos nyomokat, mint nálunk; amiből gyaníthat juk,hogy - ujabb kifejezéssel élve - itt tartották főhadiszállá8ukat. Már azon körülmény is örvendetes nekünk, hogy a hazánkiák területéről eddig napfényre került harminc honfoglaláskori |ellegzetes kard közül tizenegy szabolcsi sírokból származik. A mi szabolcsi honfoglaláskor! leleteink kibővitik, •észint helyesbitik őseinkre vonatkozó gyér adatainkat, ősme•eteinket. Szabolcsban eddig következő helyeken akadtak honfog.aláskori soros sirokra. Tiszaeszláron 50-60, a munkások által izét dúlva, csak egyes tárgyak és koponyák jutottak birtokunkia, valószínűleg a X. vagy a Xl-ik századból. Kenézlőn 45, melyek közül 20 már a szakszerű ásatás lőtt elpusztult. Hugyajon 8 sir közül csak egyben találtunk egy jellegetes honfoglaláskori ezüst szijdiszitést. Micske pusztán 39 sir közül 26 menekült meg a pusztuástól. Bezdéden 17, közülük 11 lovas sir volt, elevenen elemetett loTakkal, melyek összekötött vég tagokkal az embernek ábai elé lettek fektetve, nyaka mindegyiknek egyenesen felfeé volt irányulva, nyilván a levegő után való kapkodás miatt,