Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

18. Honfoglaláskori temető Micske pusztán I-IV. /1912/

alsó tagból állanak. A hiányzó felső tagot egy elrozsdásodott vas drótkarika pótolja. Ugyan ezen sirból egy ceruza vastagságú /valószínűleg ón/ spirálisnak három kis töredéke gyöngy gyanánt szolgálhatott. A homokhordás alkalmával feldúlt azon sirból, melyben a honfoglaláskori magyar kard és az ép koponya találtatott, három hártya vékonyságú és lyukakból következtetve szövetre való felvarrásra szánt diszitett ezüst korongocska és egy tömör bronzpityke került. Végre egyik sirban két, 20, illetve 30 mm. átmérőjű, nyitott végű, 1-2 ma. átmérőjű bronzhuzalból készült egyszerű fülbevaló. A Hicske-pusztai honfoglaláskori temető is beigazolja azon nézetet, hogy őseink kis törzsekben nomódkodtak. Szabolcsvármegyében 1884. év előtt öt évi átlag szerint 1000 lakos közül évehkint 48 egyén halt el. A mély furatú kutak létesítése után most már körülbelül csak 25. Ezer év előtt még nem gyilkolták orvosok rakásra az embereket, akik orvosok segítsége nélkül meg sem halhatnának,tehát hozzávetőlegesen azt teszem fel, hogy azon időben 1000 közül egy év alatt harminc költözött a túlvilágra. A ni 27, 17, 21, 6, 8, illetve 2 sirból álló temetőink tehát azt bizonyítják, hogy egy-egy törzs alig számlált 500 egyénnél többet és alig tartózkodtak egy helyen tovább egy évnél. Az okoskodást tovább is lehetne fűzni, de félek, hogy beleszamarodom a szamorodni mellett. Dr. Jósa András. /Megjelent:Nyirvidék, mill.óvf. 17. sz., 1912. ápr.28, 2-3. lap; 18. sz., " máj. 5, 2-3. lap; 19. sz., • máj.12, 2-3. lap; 20. sz., " máj.19, 2-3. lap/