Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

18. Honfoglaláskori temető Micske pusztán I-IV. /1912/

Hogy azon időben miféle nép hordott hasonló kardot, nem tudom, de tudjuk azt, hogy ez sem magyar kard volt. Hogy jutnak tehát ezen idegen kardok honfoglaláskor! sirba? Hát csak ugy, hogy mélyen tisztelt őseink nagy rablók voltak, ami akkor nem volt szégyen, sőt virtusszámba ment a középkori rabló váruraknál, vagy még ma is az arábiai beduinoknál. A történelem 894-tŐl 955-ig - amikor is Ottó német császár Augsburgnál Lehel és Verbulcsnak 60000 harcosból álló seregét tönkre verte és aljas Haynau-féle természettel a vezéreket Regensburgban felakasztotta, amit aztán Botond azonnal 40000 emberével husásan visszafizetett - őseinknek harmincnál több rablóhadjáratát jegyzi fel. Néha csak néhány százan kerekedtek fel és gyakran elszáguldottak Konstantinápolyig, déli Olaszországig, Otrantóig, déli Franciaországig,a Provence-ig, Bréma, Hamburgig és minden közelebb eső országokig. NXÜCS mit csudálkozni tehát azon, ha honfoglaláskor! sírokban külföldön rabolt kardokat is találunk. Tudtommal csak a micskepusztai honfoglaláskori temetőből került nem magyar kard napfényre. öt sirban leltünk két-két kengyelt. Az egyik vitézé felemás volt. Ugy látszik, hogy a micskei törzs drágállotta a lovat sirba fullasztani, nem ugy, mint a bezdédi gazdagabb torza. Csak a kengyellel jelezte, hogy ő is lovas vitéz volt. Nyilat két sirban leltünk, összesen tizenegyet, mindég a csontváznak bal válla mellett. Egy Y alakú, amilyent a győri éa sepsiszentgyörgyi múzeumban láttam ós nyilván apró madarak elejtésére szolgált. A többi falevél alakú, jellegzetes honfoglaláskori volt. Nyiltartó puszdrának vasalását, csak egy sirban találtunk kisebb töredékben. Zabolát vagy zabola töredéket hét sirban. Csiholó acélt és kovát négy, csattot három, kést három, lándzsát pedig egy sirban; valamennyit igen elrozsdásodott állapotban.