Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
18. Honfoglaláskori temető Micske pusztán I-IV. /1912/
Mivel őseink ruházkodásáról jóformán semmit sem tudunk, nem helyes a legjelentéktelenebbnek látszó körülményt is kutyába se venni. Illendő a fantáziába egy kis valóságot is vegyíteni. Egyik halászi pákásznak lábtőcsontjai zöld rozsdával voltak átitatva, melyet bőrszallagra akiázott lencse alakú réz vagy bronz szegcskék okoztak, épen olyanok, amilyenek a Dokus Gyula birtokában levő egyedüli honfoglaláskori nyeregkápát borító bőrhuzatot is sürün ékítették. A szoknyás vitézek közé elvétve odalehetne dugni egykét halászi fiút is, amelyik olyan forma mérsékelt bőségü, alől diszitett, bŐrszegélyü nadrágot viselt, amilyen bővet ma is hordunk. A Demecser község kötelékéhez tartozó Borzsova pusztáról két magános, egymástól párszáz lépésnyire eső sirból, Elek László földbirtokos barátom egy-egy jellegzetes honfoglaláskori kardot juttatott muzeumunknak. Hosszú évek során részint az Arch.Ér tesitőben, de a "Nyirvidék" hasábjain is annak Idején mindég bőven beszámoltam ásatásaink eredményéről. Mostan csupán az emlékezetnek felfrissítése végett említettem meg azokat odavetőleg. Láthatjuk ezekből, hogy nily kevés honfoglaláskori emlék került eddig a föld méhéből napfényre nálunk is, pedig Anonymus Belae regis nótárius szerint Szabolcs vezér két évig tanyázott a Bodrogközön, mielőtt Rakamaznál a Tiszán átkelt volna, de aránylag más vidékekhez elég számos - részben gazdag leihelyeink azt látszanak bizonyítani, hogy itt sem voltak futó vendégek. A számokra már nem emlékszem, de egy régebbi közleményben, mely az Adalékok Zemplénvármegye történetéhez" cimü folyóiratban is megjelent, ki lett mutatva az, hogy honfoglaláskori lelhelyekben hazánkban a "Nyir" hasonlíthatatlanul leggazdagabb. Utánna a Bodrogköz következik; de ha Dokus Gyulának több segitő társai lennének, a Nyirt már régen lecsepülte volna.
