Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

18. Honfoglaláskori temető Micske pusztán I-IV. /1912/

tarsolyt leltünk, melyben acélkova, bicskának rolt helye és diszitett ezüat lemezzel borítva, melyen két sárkány-féle alak - honfoglaláskori tárgyakon eddig egyedüli figurális ékítmény - látható. Ilyen ezüst tarsolylemezek még Tuzsér, Galgócz, Tarczal, BodrogTÓcsről is ösmeretesek. Egyet pedig lapjára hajlítva, nemez süvegre erősítve, Lehóczky Tivadar barátom ámult század hatvanas éréiben talált Szolyván, egy honfoglaláskori ritéznek sírjában, korhatározó éremmel. He tessék zokon venni, ha a szabolcsmegyei honfoglaláskori sirokról, temetőkről - szórványos leleteket mellőzve - kissé még toTább is beszélgetek, de régtelenül bosszantó az, hogy nemcsak a szobafestő vagy kőfaragó, de a hazai festőművész és szobrász sem tartja érdeméének korhű müvet alkotni, pedig alig akad közöttünk olyan, aki ne Árpád ivadékának vállana magát. A tuzséri honfoglaláskori hat sirból álló temető, csak annyiban gyarapította ösmeretünket, hogy az eddig ösmert falevél alakú nyílhegyeken kivül, páncélszuró és legyező alakú kisebb madarak leütésére alkalmas - nyilcsucsokat is találtunk. A nagyhalászi "Kis Zomborhegyen", - mert hát nálunk a vakondok turáaát is hegynek nézik, - hajdan a rengeteg Rétköznek egyik kis szigetén, szegény pákászok tanyáztak, A huszonhét sir közül csak egy gyermeknek nyakában találtunk néhány gyöngyöt és mellén egy kis bronz csüngődiszt. Egy fokos baltán kivül semmiféle harci eazközt. Háromnak feje mellett nem nagy termetű kutya-csontvázat leltünk. Különös, hogy halászati eszközöknek nyomaira nem akadtunk, pedig főképpen csakis halászatból élhettek. Piktoraink, kőfaragóink, Árpádoknak perzsa vas sisakot nyomtak a fejükbe ós valamennyit 8Zoknyába öltöztetik, aminek jogosultságára, fantáziánknál egyéb dokumentumot felhozni sem hagyományból, sem Írott emlékekből, sem sírokból nem lehet.