Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

17. Régészeti kirándulás Bökönybe I-III. /1910/

az eltemetettnek jobb oldalán egy rövid kétélű vaskard annyira rozadává vált, hogy azt hosszantartó faragcsálás után sem lehetett kiemelni. A kardot báraonyszerü fekete lepel fedte,nyilván a bőrből készült kardhüvelynek maradványa. A kardhüvely záródását - végét, amit a német Ortbandnak nevez - két egymás felett fekvő vékony keménypapír vastagsága, mintegy tiz centiméter átmérőjű ezüst korong képezte, amely két lemezt egy kisujjnyi vastagságú, körbe hajlított ezüst cső foglalt össze, amely belső oldalán a lemezek összefoglalhatása végett ki volt vágva, kívülről pedig sürün hornyolva. Az alsó ezüst korongon semmi diszités nem volt; a felső korongon egy ninden vésetnélküli - mogyorónyi - lapos onyxkő. Ezen felső lemezen babérlevelekhez némileg hasonló aranyozást láttunk. Ugyancaak a sirnak közepe táján egy mintegy öt cm. hosszú, három cm. vastag ós széles borostyánkő volt, melynek átfúrt közepén szinezüst szeg volt. A borostyánkő kívülről rovátos díszítéseket mutatott, amelyeket egy mai sece3siós bolond felkantározott lófejnek mondana, már t.i. az, aki a spenóttal, vérveressel, hupikékkel dolgozó tőrzitó- művészeknek csúfolt mázolóknak müveit, mint az Ízlésnek legmagasabb fokán álló remekeket áhítattal, szájtátva bámulja. Ezeket a művészetre nézve közveszélyes bolondokat mind a Lipótmezőre kellene küldeni. Ott talán helyesebb "impressióra

n kúrálnák ki őket. A sirnak közepe táján,egy gyermek kalapmekkoraságu és alakú, diszités nélkül bronzlemezből készült tárgynak karimáján, három helyen,,egy-két lyukban, mindkét végükön ellapitott akla szegek voltak; bizonyságául annak, hogy ujnyi vastag paizsnak volt dudora. Két hófehér, szinezüstből készült igen kis felkötő sarkantyúra is akadtunk, melyeknek rövid tüskéje a sarkantyú ivének sem a közepéből nyúlt hátra felé, mint a mai sarkantyúknál látjuk, hanem egy kissé oldalt, ugy hogy látszólag a sar-