Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
17. Régészeti kirándulás Bökönybe I-III. /1910/
ásatásában, boldog emlékezetű báró Vécsey József Tolt főispánunk és Rómer Flóris társaságában én is részt Tettem. Ezen halmokat a nép ma is "Kun-halmok"-nak neTezi. Közel állott tehát azon felteTés, hogy ezen halmok alatt azon magyaroknak csontvázaira fogunk akadni, akik a hagyomány és némely történelmi feljegyzések szerint, a Bököny és Geszteréd között Szent László királynak a kunokkal vivott csatájában elestek, mert nem feltételeztük azt, hogy a csatában elesett ellenségnek halottjait ugyanolyan tiszteséggel temették volna el, mint a saját halottjaikat. Ezen feltevésnek alapján reméltük - azon időben még más népfajokkal keTésbbé Tegyült - őseinknek csonttan! sajátságait megállapíthatni. Mellékesen megjegyezTe - mintegy 30-40 ÓT előtt -Támár Imre nagykállői főesperestől azt hallottam, hogy a pestvármegyei besnyői Franciskánus búcsújáró templomban egy legenda van festve, amely azon jelenetet ábrázolja, amikor az üldözött kunok ezüstöt, aranyat hánynak az üldöző kapzsi magyaroknak hátra, hogy ezzel menekülésüket könnyebbé tegyék. Csakhogy Szent László ezeket kővé változtatta és a kunokat a mintegy 800 holdnyi Geszte-rétjébe szorítva, ott vesztette, amely nagy tó csak a nyolcTanas éTekben történt Nyirviz - szabályozás után Tált búzatermő földdé. Feltevésünk nem Tált valóvá. Négy halom már az ősidőben teljesen ki lett fosztva.Az ötödik csupán egy u.n. fémtükör öntvényből készült tárgyat találtunk ós egy kis bronzlemez töredéknél egyebet semmit. A hatodik - félig kifosztott - halom azonban korhatározó volt. Egy ölnyire a földnek szine alatt, egy ma is szokásos méretű sírnak megfelelő területen, egyik szegletben e egyetlen ember hiányos csontmaradványait, a másik szegletben egy hosszú hegyével lefelé állított vaslándzsát találtunk, melynek köpüje kartonpapir-Tastagságu szinezüst lemezzel volt boritva. A sirnak közepe táján - a helyzetből következtetve -