Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
17. Régészeti kirándulás Bökönybe I-III. /1910/
17. Régészeti kirándulás Bökönybe I. Ifjabb koromban országszerte hires rolt az a nóta, mely ugy kezdődött, hogy: "Nem megyek.én Bökönybe". Talán azért idegenkedtek tőle, mert régebben a színmagyar Szabolcsban egy kis oláh szigetet képezett. A széles, egyenes, tiszta utcájú, szorgalmas munkás község szinmagyarrá vált és ma csak névleg áll az Oroszvég ,meg az Oláhvég , ami főleg Szabó Miklóa gör.kath. esperes-plébános barátomnak, aki a magyar lythurgia szorgalmazásában is igen tevékeny részt vesz - és Csendes Mihály agilis községi jegyzőnek köszönhető. Mindig bosszantó az, ha nálunk orosz templomról,orosz papokról beszélnek. Hiszen tudvalevő dolog, hogy Szent István királyunk a kereszténység terjesztésének érdekében a keleti és nyugati szertartású hittéritőket egyaránt pártolta és csak később - politikai okokból - szitott jobban Rómához. Persze, hogy a bécsi "Divide et impera" elvében fetrengő füleknek jól esett, ha a szláv szertartásra szorított tősgyökeres magyarjainkat oroszoknak nevezték. Hogy milyen vad muszkák a mi gör. katholikus papjaink - tehát hiveik is - nevükkel is bizonyítják: Rutkay, Somlyai, Lengyel, Görög, Orosz, Jeles, Fekete, LámfalussySzaplonczay, Gönczy, Végső, Vajda. Szabó, stb. Ezek talán még Balthazar réf. püspökön is túltesznek. Na, de ezekből nem lehet kisütni azt, hogy Inczódy Lajos barátommal mi lökött bennünket Bökönybe és miért szegődtünk be vendégül harmadfél napra Szabó Miklós espereshez és uri családjához, valamint részben Csendes Mihály jegyző öcsémhez. Hát csak azért, mert illő dolog, hogy egy nyugdíjasnak a naplopáson kivül valami más bogara is legyen. Az én bogaram - tiszteséggel legyen mondva - az ősrégészet. Szeretném
