Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

17. Régészeti kirándulás Bökönybe I-III. /1910/

kitudni, hogy a Nyir, mely minket eltart, az ősidőkben milyen kultúrának adott életet és hogy vájjon igaz-e a nyugati tudós világnak azon nézete, hogy Európának keleti része - ahol mi is nyögünk idegen befolyás alatt - kulturnépet nem szül, tehát mi is kotródjunk vissza Ázsiába. Ezen kérdésnek megoldásához a Nyirnek területén szétszórt, mintegy 60-70 őshalomnak átkutatása is hozzájárul. Az eddigi megásatások eredményéről részint az Archeológiai Értesitőben, legtöbbször a "Nyirvidékben" részletes beszámolás történt, aminek újbóli leirása sok időt és igen sok helyet foglalna el. Annyi bebizonyult, hogy a mi őshalmaink kivétel nélkül egy-egy hatalmas embernek sírhalma volt és különböző korszakokból származnak. A legtöbb halom még az ősidőkben részben vagy teljesen ki lett fosztva; vagy ha nem voltak is kifosztva, a csontvázon vagy égetett embercsontokon kivül vagy épen nem, vagy csak gyéren találtunk olyan fogyatékos maradványokat, melyekből a halomnak származási korára következtetéseket lehetett volna levonni. Némi tájékozásul azoknak, kik az őshalmainkra vonatkozó közleményeket nem olvasták, csakis pár szóval említem meg az eddig részvételemmel történt őshalom megásatásának eredményeit. legrégibbnek, a bronzkorszakból, tehát a Krisztus előtti Il-ik vagy III-ik évezredből származónak bizonyult, a Liptay Béla birtokán levő két gyulaházi halom. A nagyobbik még az őskorban ki lett fosztva és csak jellegzetes bronzkori edénytöredékek alapján lehetett azoknak származási korát megállapitani. A kisebbik sértetlen halomban négy méter mélységben egy ember égetett csontmaradványaira, rendben elhelyezett két fülecskével ellátott bronz köpüs baltát, egy harci csákányt, melyeknek a temetéskor letört nyeleinek maradványai a köpüben, illetve a nyél-lyukban épen maradtak, két kettétört tőrt, égy