Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

hegyet, Dévényt és talán Zimonyt sat. jelölte ki ezeknek helyéül. A ki Anonymusnak hitelességében kételkedik olvassa el Dr Posta Bélának régészetre vonatkozó müvét, melyet a gróf Zichy Jenó társaságában tett ázsiai utazása alkalmával szerzett tapasztalatainak alapján irt. A Volga mellett és Kievben a mieinkhez teljesen hasonló honfoglaláskori sírleleteket látott gyűjteményekben tehát azon vidéken, melyen Anonymus őseinket a vereczkei szoroson át id- 'ezeti. Van a történetíróknak egy dogmája, a mely ugy szól, hogy az ősidőkben a népeknek vándorlása a nagy folyók mentén történt. A Volgán, a Missisipin és a nyiri Érfolyáson igy történhetett, de a Duna mentén hazánk területére a kapu zárva volt, mig Traján császár 10C évben Kr.u. 16 mérdföldnyi hosszú Kazánszorosnak partján, - még pedig annak hosszában - palló utat nem készíttetett. Ezen keskeny pallót aligha taposta más Trajannál. Itt csak madár járt. Cseink tehát csak hegyszorosokon hatolhattak be épen ugy, mint előttük és utánuk más keleti népek. Bizonyára ott tartózkodtak legtovább, ahol legtöbb nyomaikat találjuk. Ez pedig a mi vidékünk a mely a vereczkei szoroshoz vezet . De tát dogmák ellen nem lehet harczolni, kivált ha azok nagy hanggal és páthosszal kürtöltetnek. Ezzel a papirossal discurálva, és talán nem egészen jogosult zavaros eszmetársulatbői kifolyólag eszembe jut a sok közül egy találkozásom megboldogult aranyos kedélyű Peőthy Aldzsi testi lelki jó barátommal, a kinek csak az az egy hibája volt, hogy mamelukká változott. Először történt képviselővé választása után, azon melegében elmondotta nekem, hogy megválasztatását egy hatalmas hangon, nagy lelkesültséggel hangoztatott dogmának köszönheti.